Azt éreztem, hogy ahol kapcsolódunk, ott valami egészen különleges kölcsönhatás van, és emberi ésszel kiszámíthatatlan, csodálatos dolgok történhetnek. Végtelenül izgalmas és változatos a kapcsolódás. És van valami teljesen egyedi, szavakkal leírhatatlan jó érzés, ami kizárólag a mi kapcsolatunkra jellemző. És mindenhez hozzá jött a táj szépsége és változatossága. A rejtett utak a hegyoldalban, amik mind valami izgalmas dologhoz vezettek. Volt valahol egy libegő is közben. És hozzájött az az érzés, hogy gyalog fogok menni a szép tájon, bár hamarosan sötétedni fog, de még pont belefér. És tudtam, hogy nagyon nagyon nagyon jó lesz meglátni Téged. ❤️

ÓÓÓóóóóó ez .. olyan szép .. és olyan amit én is érzek... és hát nem tudom a miértekre a választ, de hála van bennem
az iránt az erő iránt, ami összekapcsolt minket, és megmutatta, hogy lehetséges így szeretni. Igen, ez életre szóló, bárhogy is lesz.

Inkább az a tanulság (most, h erre fehívtad a figyelmemet), hogy inkább mindent el kellene ugyanígy engedni, mindennek megengedni a változást és akár az elmúlást. Mert az, hogy a kapcsolatunkban mindig minden kicsit más, pont attól van benne élet. És azt veszem észre, hogy az életet szeretem, és pont így szeretem. Úgy látszik, csak engedni kell folyni...

"Drága, maga mindig olyan szép, mint egy Madonna..." (Déli pályaudvar)

Legyek hajló fűzfaág,
ki a nyárban enyhet ád
legyek lágy déli szellő,
sóhajoddal merengő.

Legyek drágakő, amely
szíved táján megneszel
minden pici dobbanást
és nem hallgat senki mást.

Daloljon bár ékesen,
én csak szád sarkát lesem,
Hold-mosolya mikor kél,
édes hangja mit mesél.

Legyek nyelveden a dal,
tenyeredben egy vonal,
ami hosszú, égig ér,
szép szerelemről mesél.

Legyek nyári zivatar,
sárguló őszi juhar,
tavaszt hozó madárdal,
legyek hó, mi betakar.

Válladnak íve legyek,
távolban a kék hegyek
fejed felett szivárvány,
bizonyosság és talány.

Öledben perzselő vágy,
édes álmot adó ágy,
a Nap, mi hasadra süt
harang, ami delet üt.

Vacsorádnak illata,
himnusz, szonett, ballada,
szóval le nem írható
nyugodt tenger, tiszta tó.

Hajó, ami elringat,
könny, mi mossa arcodat,
nevetés és gyógyulás,
megnyugvás és szárnyalás.

Játszótárs, hű szerető,
a bölcső, s a temető,
legyek minden, mi lehet,
egy, ki halálig szeret

Én a legjobb tanfolyamra járok. Egyre intenzívebb, és gyönyörűbb tanfolyamra. Engem is eláraszt néha a szeretet elsöprő ereje. Ezt korábban csak egy kisbaba, vagy egy természeti jelenség tudta előidézni. De kiderült, hogy létezik egy emberi lény, aki az érintésével, sőt, a lelkünk finom kapcsolódásán át a távolból is képes a Megfoghatatlan, az Elképzelhetetlen, a Felülmúlhatatlan óceánjába belelökni. A biztosnak tűnő, sivár sziklapárkányról az ismeretlen, ezer színű ájulatba, ahol nincs mibe kapaszkodni, nincs hova lépni, és mégis minden a helyén van, anyaméhként ölel körül saját szívem fénye, elárasztja végtelen jóságával a Te lényedet, és túlárad a Mindenség határain...

"Ön egyedi, különleges. Finom. Teljesen össze van rakva. Értékes gyémánt. A nevetése, amit magával hoz, mikor ide belép."

"Ott ül egyenes háttal, páratlan eleganciával tartva hangszerét. Mozdulatai könnyedek, kecsesek, és férfi szívet lángba borítóan nőiesek. Visszafogott mosoly orcáján. Fény veszi körül és ez beragyogja azokat, kik hallgatják őt.

Melegség önt el, egy angyalt látok. Olyan gyönyörűen látom, mint még eddig soha. Ezekért a pillanatokért érdemes élni."

"Amit te tudsz, azt nagyon kevesen tudják. S akinek megadatik az életben, hogy megismerjen, úgy mélyen, egészen mélyen, az biztos, hogy egy életre szívébe zár.

Aki életét kötheti Veled össze, az megismerheti és megélheti az IGAZÁN BOLDOG TELJES ÉLETET.

Közeledben egy semmivel össze nem hasonlítható belső kapcsolat jön létre."

Ha esetleg valami „negatívat” tapasztaltál, nem azt jelenti, hogy az a jövőben is így lesz! Mindig ezt tartsd szem előtt!