Ez a pillanat mindig teljes, bármilyen formát is vesz fel. Egyedül a személy értelmezése vonja ezt kétségbe. Bármilyen kétség megjelenik, egyszerűen ne vegyél róla tudomást, mert A LÉTEZÉS TELJESSÉGÉBEN ISMERETLEN A KÉTSÉG, A TAGADÁS ÉS AZ ELUTASÍTÁS. Minden önmaga teljességében tud csak jelen lenni. Bármi, ami benne felismerődik gondolatként és érzésként, az eleve elrendelt. De hogy mi eleve elrendelt, arról ne legyen tudomásod. 

NINCS SENKI, AKIÉ A GONDOLAT LENNE, EZÉRT NEM TUDJA SEMMI SE KISAJÁTÍTANI, ÉS AZT MONDANI: EZ AZ ÉN GONDOLATOM. Maga a gondolat és érzés, ahogy tisztaságában megjelenik, maga az isteni jelenlét. Hogy mit mutat, merre vezet, azt ne akard tudni, FELTÉTEL NÉLKÜL ADD ÁT MAGAD A JELEN PILLANATNAK ÉRTELMEZÉS NÉLKÜL, ÍTÉLET NÉLKÜL, KÉTSÉG NÉLKÜL. 

Bármi, ami megjelenik a létezésedben, az szent akarat. Ez nem az az akarat, amit az egó elgondol, mert az az akarat egy hiányállapotból fakad.

SEMMI NEM ISMERI - a forma világában sem - A MEGKÉRDŐJELEZÉST, EZÉRT AMIKOR AZT ÉRZED, HOGY VALAMIT KÉTSÉGBE VONSZ, MEGFESZÜL A FORMA, A TEST, MERT NEM EGYEZIK AZ IGAZ SZENT AKARATTAL AZ A GONDOLAT, ÉRZÉS, AMIT VALÓSÁGGÁ AKAR TENNI A SZEMÉLY A TAPASZTALAT ALAPJÁN.

A külvilágot hagyd békén. Amit az érzékszerveiden keresztül tapasztalsz, azt egyszerűen hagyd békén. Nem akarsz már semmit kezdeni azzal a filmmel, amit nézel, mert tudod, hogy már nem lehet rajta változtatni, készen van. Mondhatsz róla ítéletet, értelmezheted, véleményezheted, és akkor mi van? A film már kész. Nem fog megváltozni. Ahhoz egy teljesen új filmet kell készíteni. A külvilágban meglátod azt a filmet, amit készítettél. Akár tetszik, akár nem, az van. De NEM AZÉRT, HOGY ÍTÉLETET ALKOSSÁL, HANEM AZÉRT, HOGY TUDD, NEM AZ A VALÓSÁG! A VALÓSÁG AZ ÉN VAGYOK, az, aki vagyok. Hogy ki vagyok, azt nem tudom, de minden pillanatban felismerem azt, aki vagyok. Mindig rámutat a pillanaton keresztül önmagára, és aztán formát ölt. Ezért MINDEN FORMÁT FOGADJ EL, AKÁR TETSZIK AZ ÉLETHELYZET, AKÁR NEM TETSZIK A FORMA, AKKOR IS EZ A PILLANAT VAN MEGKÉRDŐJELEZHETETLENÜL. 

S mivel nincs személy, semmi nem tudja megkérdőjelezni annak teljességét, mert felismerődött, mert a létben megjelent, formát öltött. A LÉTEZÉS NEM TESZ FELESLEGES LÉPÉSEKET. Mindig csak azt adja, ami az adott pillanat. Tudd: rendben van, teljes és tökéletes. Nem tudod, hová vezet, nem tudod, miért jött, miért úgy alkotta meg magát. De mivel megalkotta, tökéletes. Nem lehet másképp, mert különben ez a világegyetem már összeomlott volna. Minden a teljességében tud csak jelen lenni. Meddig? Nem tudjuk. De pont addig, amíg jelen van.
Ha felismerődik általad, az te vagy: a te valóságod, a te teljességed. És semmi nem kérdőjelezheti meg. Ki és mi az, ami kérdőre vonhatná a pillanat jelenlétét, és egyáltalán hol fogunk reklamálni? És ha nem értesz vele egyet, akkor mi van? Megváltozik a világegyetem? Azt mondja: "ó, bocsánat, tévedtem, mindjárt módosítom"? Nem. 

TELJES ALÁZAT NÉLKÜL FOLYAMATOSAN KÉTSÉGBE FOGOD VONNI A PILLANATOT, MEGKÉRDŐJELEZED AZ ÉLETED. A TELJES ALÁZAT A SZEMÉLYTELEN TERMÉSZETE.

A feltétel nélküli jelenlét, ahol nincs egyáltalán megkérdőjelezés. FEJET HAJTASZ MINDEN ELŐTT, AMI VELED SZEMBEJÖN, AMIT FELISMERSZ, AMI RÁD TALÁL, AMI JELEN VAN AZ ÉLETEDBEN, AKIK JELEN VANNAK AZ ÉLETEDBEN. Akár a legkegyetlenebb pillanat előtt is fejet hajtasz. AZT CSAK TE GONDOLOD, HOGY KEGYETLEN, MERT VAN EGY ELKÉPZELÉSED AZ ÉLETEDRŐL, A TÖRTÉNÉSEKRŐL, A HOGYANOKRÓL, A MIÉRTEKRŐL - DE EZ MÉG MINDIG CSAK AZ IGAZSÁGOD LEHET. NEM A VALÓSÁG...

Bármi, ami megjelenik, az már mind van. Nem te mozdulsz, nem te teszel lépéseket valamilyen irányba, hanem a létezés mozgat téged önmaga irányába. 

A tiszta szeretet nem egy érzelmi állapot. SZERETNI NEM A FORMÁT FOGOD, NEM A KÜLVILÁGOT SZERETED. NE ARRA IRÁNYULJON A FIGYELEM, HANEM TE TUDD, HOGY ABBAN A PILLANATBAN ÖNMAGADAT SZERETED, AZT, AKI VAGY, AZ ISTENI LÉNYEDET. És csak akkor tudod ezt kiáramoltatni a külvilágba, amikor te jelen vagy önmagadként, és nem a formát fogod látni, a hogyan viselkedik-et, mert a forma úgy fog viselkedni, ahogy a te hitrendszered diktálja. AZ A FORMA AZÉRT BESZÉL ÚGY VELED, MERT A TE HITRENDSZERED FENNTARTJA, HOGY ENGEM MÉG BÁNTHATNAK, MEGALÁZHATNAK, HÜLYÉNEK NÉZHETNEK. Az a forma szolgálni fog téged. DE HA TE NEM A FORMÁRA FIGYELSZ, HANEM ARRA, AKI TE VAGY, AKKOR AZ A HITRENDSZER, AMIT MEGALKOTTÁL, MÁR NEM ÉRINTHET MEG. HÁLÁS VAGY ÉS ÁLDOD A PILLANATOT, HOGY MOZDULATLAN TUDTÁL MARADNI, ÉRINTETLEN MARADTÁL. ÉS A TE ÉRINTETLENSÉGED ÁTMOSSA A FORMA JELENLÉTÉT. Egyszer csak odamegy hozzád és megölel: úgy örülök, hogy vagy. 

Mert NEM A FORMÁT AKAROD MEGVÁLTOZTATNI, MÁR NEM A KÜLVILÁGOT AKAROD MEGVÁLTOZTATNI. Te vagy maga a változás, te vagy a tökéletes állandósága önmagadnak. Ez az állandóság, mozdulatlanság hoz mozgásba mindent. 
Az örökkévalóságban hogyan tudna megszületni bármilyen tagadás? Az örökkévalóság létezésében önmaga mozdulatlanságában rámutat önmaga vanságára, ami mozgásba hozza a formát. BÁRMIT, AMIT TAGADOK, ELŐTT MINDIG MEGJELENIK A VANSÁG LÉTE. CSAK AKKOR TUDOM TAGADNI. A tagadás iránymutatás a vanságra, arra, ami már létezik. A TAGADÁS ELISMERÉSE ANNAK, AMI VAN. Igenlés. Minél jobban elutasítasz valamit, annál jobban szenvedsz. Mert minden arra mutat rá, hogy AZT, AMI NEM LÉTEZIK - az elutasítást, a tagadást, a hiányt - AZT NE AKARD LÉTREHOZNI. NEM TUDOD! Hiszen minden meg akar szabadulni a félelemeitől, mert nincs is jelen. Nem megszabadulni akar, hanem felismerni ezáltal azt, ami tényleg jelen van. Minden figyelem erre irányul. Senki nincs, aki tagadhatja. 

A válasz az, ami kérdésként megfogalmazza önmagát, hogy felismerődjön. 

Semmi nem a tiéd, egyszerűen csak megtörténik. MINDEN VÁGY RÁMUTAT VALAMINEK A LÉTÉRE, VANSÁGÁRA. Abban a pillanatban TUDD, HOGY AZ MÁR JELEN VAN. Nem elérendő valami. Nem azért jövünk szatszangra, hogy felismerjük a végső valóságot, hanem, hogy rájöjjünk arra, hogy abból sosem mozdultunk ki.

Önmagadra irányítsd a figyelmet, ami NEM FORMA! Nem tulajdonítasz jelentőséget a formának, még a vagyoknak sem.Nem lényeges, mi az, amit látok, NEM A TAPASZTALÁS A LÉNYEG! Amikor ezt eldöntöd, akkor a figyelem visszafordul önmagára. EL KELL, HOGY VESZÍTSD AZ ÉRDEKLŐDÉSEDET MINDEN MEGÉRTÉS IRÁNT, MINDEN TÖRTÉNÉS IRÁNT. 

Észlelődik, de különösebben semmi nem foglalkozik fele (a nap számára olyan a történet, a gondolat, az élethelyzet, mint nappal a Hold az égen). 

Mindig az ELFOGADÁS old és változtat. 

EZEK NEM A TE GONDOLATAID - ezek megjelennek a térben (pl. "az a tapasztalatom, hogy nem vagyok még ott"). Átsuhan rajtad a gondolathalmaz, és te megragadod: á, ez az enyém!Helyette: felismered, "miről beszél ez??". EZ NEM ÉN VAGYOK! EZ A GONDOLAT NEM RÓLAM BESZÉL!  Ami vagyok, az azt mondja: "TELJES VAGYOK ITT ÉS MOST!" Más testérzés.

NINCS EREJÜK, egészen addig, amíg az mondod: ez én vagyok és velem történik. Ereje lesz, de ez AZ ERŐ TE VAGY MINDENBEN. A gondolatok nem baj, hogy jönnek-mennek, A GONDOLATOK NEM RÓLAD BESZÉLNEK.
A lehető legtermészetesebb módon létezik valami rajtad keresztül. 

AZ ELME NEM KÉPES MOZGATNI A TESTET.  Ha megjelenik az a gondolat, hogy "már menni kéne", az egyvalamit mond: te már mész. A fizikai síkon még nem történik meg, a nem-fizikaiban már valami felismerte a menést. Mikor fog megmozdulni a test? A NEM-FIZIKAI TUDJA, HOGY MIKOR KELL MEGMOZDULNIA A TESTNEK, melyik az a pillanat, és akkor a test fel fog állni. Ha előbb felkelsz, összeomlik az univerzum.  A LÉTEZÉS TUDJA, HOGY MIKOR MOZDÍTSA MEG A FORMÁT.

Laci és Ilona jelenléte által én már élem a párkapcsolat vanságát, harmóniáját itt és most, függetlenül a fizikai tapasztalattól. Majd a fizikai leköveti, mert ez a természete.
A kétség isteni eszköz önmagad vanságának felismerésére. 
Elmaradnak azok a gondolatok, hogy bármit csinálsz, valahol azt felcímkézze. EGYSZERŰEN TÖRTÉNIK A CSELEKVÉS. DE SEMMI NEM MONDJA, HOGY JÓ VAGY ROSSZ. EGYSZERŰEN CSAK JELEN VAGY BENNE. 

Bármit csinálsz, legyen az kaszálás, főzés, mosás... HA TÖRTÉNIK, AKKOR RENDBEN VAN. AKKOR ENNEK HELYE VAN. Szolgál valamit.

Mondhatom én, hogy nem ezt kéne csinálnom. Akkor nem ezt csinálnám... az már a személy, aki azon filozofál, hogy mást kéne csinálnom. 

Éber vagy: Létben maradsz. Tudod, hogy valamiért történik, valamit szolgál. A FORMA PONT ÚGY MOZDUL, AHOGY MOZDULNIA KELL. 

A VANSÁG SEMMILYEN ERŐFESZÍTÉST NEM HORDOZ.
Nem azért vagy szabad, mert tudod változtatni, vagy előbbre hozni, hanem AZÉRT VAGY SZABAD, MERT NEM MOZDULSZ KI ÖNMAGAD VANSÁGÁBÓL, ÉS TUDATÁBAN VAGY ÖNMAGAD TELJESSÉGÉNEK FORMÁTÓL FÜGGETLENÜL, attól függetlenül, hogy a forma mikor jelenik meg, mikor tűnik el.

Ez a rendben vanság az, amely változtatja a világot, de semmi szándék, akarás nincs benne, hanem egyszerűen önmaga tiszta jelenléte mindent átitat. Pont úgy változtatja, ahogy. Nem tudjuk, hogyan. De hogy a legteljesebben fogja, az biztos. És így tudsz megmaradni az örök változatlanként az örök változásban. Ez így együtt van, kéz a kézben. Ez a szabadság. Szabadság attól, hogy a megnyilvánulatlan felé akar menni, a megnyilvánult felé akar menni, bárhova akar menni, mert az mondod: ITT ÉS MOST EZ A LEGTELJESEBB PILLANATA. Bármit is jelentsen ez. Mert nem kezdi semmi elemezni, hogy ez mit jelent, hogy ez jó vagy rossz. OLYAN, AMILYEN. MIÉRT EZ TÖRTÉNIK? CSAK. ÉS EBBEN HATALMAS BÉKE VAN.

Amikor bemész a saját félelmedbe, a saját poklodba, akkor ... mivel te teremtetted azokat a démonokat, azok a te körülményeid.
Megteremtetted azt a körülményt, tehát az a körülmény a tied. Tehát az a pokol, az a démon szolgál. Ha azt mondod: úristen a pokolban vagyok és megtámadnak a démonok - akkor megtámadnak a démonok, mert így lesik a kívánságaidat.
Amikor azt mondod, hogy ÉN VAGYOK a teremtőd, és te a szolgálatomban állsz, és azt mondom, hogy hess innen - így figyelnek és azt mondják: már megyek is!
Mindent Te irányítasz! A helyzet és az ember te vagy, a démonod is te vagy. Nem rajtad kívül álló. Ha azt hiszed, hogy az, akkor az marad!
Én vagyok az, aki ennek a gondolatnak hisz. Én vagyok az, aki ezt a gondolatot támogatom, aki mozgatom. Akkor arról az emberről is te gondolod azt, hogy gonosz. Nem tudod manipulálni? Hát te gondolod azt, hogy gonosz, te haragszol rá, te nem bocsátasz meg neki... közben non-stop manipulálod! Azért mert azonosulsz vele...hogy ez az enyém.

Amikor Jézust megkísértette a Sátán, és mondta, hogy neked adom ezt az egész világot, mindent neked adok, szolgálj engem - akkor röhög neki: helló, hát te is az enyém vagy! (A démonod is a tied!) Mit adsz te nekem? Hát te is az enyém vagy!

Ezt mind önmagadként, ne kifelé éld meg. Hanem légy éber önmagadra, érezd ezt. Ne lásd, ne halld, ne tapintsd, érezd ezt az egészet! Érzésen keresztül ismerd fel, ne az érzékszerveken keresztül. Ha az érzékszerveken keresztül ismered fel, akkor a figyelem kint ragad a világban, ha érzed, akkor megmaradsz önmagadként.

"Ő mit csinált...?" Létrejött az idő-tér közöttem és őközötte.
Ha a másik is én vagyok, akkor nincs téridő.

Minden tapasztalatod téridőből formálódik. Ha ő és én más... még több téridő jön bele.

Ha én őt választom...ő választhat mást? Nem! De ha én azt választom, hogy ő választhat mást, akkor mást választ (kétség).

Te tapasztalod a körülményt. Hatalmat adsz a körülménynek: onnantól vagy kiszolgáltatott.

Én mozgatom az ő létezését. Nem tud tőlem függetlenül létezni, hogy ő fölém kerekedjen...

Ha arra várok, hogy válasszon engem, fog engem választani? Nem, mert úgy döntöttem, hogy tőled függök...Te csak azt mondhatod, amit én elhiszek magamról.

Fel fogod ismerni.
De ha azt mondod, hogy nincs meg, akkor te döntöttél úgy, hogy nem akarod észlelni azt, ami megvan. Létrehozod az időt és távolságot, hogy fel akarom ismerni... De én vagyok az egyik...ő a másik... függök tőle... várom azt, hogy ő majd megmutassa magát, de úgy, hogy én közben tudni akarom, hogy beleillik-e az elképzelésembe. De mivel az elképzelésed az, hogy nincs meg, ezért bárhogy mutatja meg magát, te még mindig úgy fogod felismerni, hogy nincs meg.

Érzésben megvan! De az érzést nem tudja az elme megfogni. Ezzel megakadályozod a fizikális tapasztalatot, időt teszel bele, elé teszel egy mayat: nincs meg, ami megvan.

MEGENGEDED, HOGY MEGVAN!
Békén hagyod az érzést. Nem mondasz ellent.

Bennem az maradt meg, hogy a Vanda nem tud kételkedni. Én nem azt reagálom le, hogy hiszek a kételkedésének...
Mindent észlelhetsz, de az, aki te vagy, csak önmagaként tudja látni önmagát.
Attól még észlelhetsz bármit, de akkor is tudod, hogy ki vagy. És abból nem mozdit ki semmi.

Én választottam ezt a férfit. Nem érdekel senki másnak a tapasztalata. De ott lesz a végtelensége, a skálája mindennek.

Ki vagy te ....aki mi az, amit tud?
Ki választott? Te választottál. Őket választottad, akik kételkednek, vagy azt választottad, akit választottál? Ki tudja, hogy te vagy az, aki ....Te döntöd el. Mindig te vagy a mozdulatlan.

Tűznél mennyi aspektusom mondta...De én akkor is tudom, hogy mennyivel mentem. Tök mindegy, hogy mit mondotok.
Ebből nem tudsz kimozdítani és kész.

Elhiszed, hogy van egy kondíciód.
Minden pillanatod tiszta újra meg újra. Felismerted, majd megint választod, hogy ki vagy (kondíció).

Önmeghatározás!
Ja, nem is érdekes....el se mondom. Végülis tökéletes vagyok.
Vagy folytatom és ragaszkodom ahhoz, akivel azonosítottam magam, hogy nem tudok minden pillanatban figyelni.

Az vagyok, akinek szüksége van Mónira minden nap....helyette kijelenthetném, hogy már most is teljes vagyok!

Mindig tisztán vagy jelen. Minden pillanat újra tiszta.

MINDEN PILLANATBAN MEGHATÁROZOD MAGADAT.

Itt ebben a pillanatban választod.
Te azt hiszed, hogy folyamatában beszélsz, holott minden egyes kimondott "én vagyok" azonosulásaként abban a pillanatban felsimerheted, hogy teljes vagyok, teljes vagyok, teljes vagyok...
Ehelyett felismered, hogy nem vagyok teljes, azért nem vagyok teljes, ő miért nem teljes... és ezt minden pillanatban újra es újra "Az vagyok"-ként kijelented. De te nem az vagy. Ezért szarul érzed magad, mert ragaszkodsz ahhoz, ami valójában nem vagy!
Mondod, hogy az vagyok, aki nem tud éber lenni. Hagylak és hátha egyszer felismered...
Legyen meg a te akaratod...megengedem....nem azonosulok vele. Akkor nem győzködöm...feltétel nélkül vagyok. Ha meghatározom, akkor magamat határozom meg. Akkor, ha leállnék győzködni...ekkor ismerném el, hogy van egója.
Ő rendben van, mert én rendben vagyok. A többi nem az én dolgom.

Addig, míg van elképzelésed a boldogság érzéséről és minősíted azt, addig a dualisztikus értelmezések mindig megjelennek a számodra (ilyen-olyan). Csak érzések vannak és azok olyanok, amilyenek. Csak megengedődnek értelmezés (milyenség) nélkül és minden megy tovább. Ha teljesen ellenállásmentes vagy mindennel, akkor a viszonyítás nem jelenik meg, viszont az érzés felismerése teljességében megtörténik anélkül, hogy az ítéletet kapna, hogy jó vagy rossz. Felismerődik és továbbmegy minden elvárás és ítélet, értelmezés nélkül. Ezért nem születik meg sem a boldogságról sem a boldogtalanságról elképzelt elvárás és értelmezés, hanem maradnak az érzések címkék nélkül. Attól még a felismerésük megtörténik, de csak érzésként és nem kapnak semmilyen megnevezést, hogy azok milyenek. Sokan azt gondolják, hogy akkor az érzések semlegesek lesznek és nem lesz többé érzésük. Hangsúlyozom az érzésről való címke lekerülésével az érzés továbbra is felismerhető, de nem minősíthető és értelmezhető. Érintetlen marad az érzés a gondolatoktól és a gondolkodástól, történetektől.

AZ ÁLLÁSOM A BOLDOGSÁGOM ÉS A LÉTÖRÖMÖM MEGTAPASZTALÁSÁNAK A SZOLGÁLATA.
Akkor kapod meg AZT az állást, amiben azt a létörömöt felismered.

De ha csak állást akarok, csak állást kapok. De nem lesz benne az a felismerés, ami a tényleges létezésed megtapasztalásának a lényege. Magával hordozta a kezdetektől.

Megkaptad a váltást, boldogság töltött el. Szó szerint kapjátok, amit kértek. Váltást kértél. Új állást. Az nem azt jelenti, hogy helyrajzilag meg kell változtatni. Hanem benned megfogalmazódott az az új állás érzése, ahogyan OTT FELISMERED A LÉTEZÉS ÖRÖMÉT. És megkaptad. Vagy így kapod meg, vagy úgy.

Ha neked a váltás a létöröm felismerésében megtörtént, és már rendben van, és innentől kezdve már nem akar váltani benned semmi, akkor az rendben van.
És miért hoz az élet új munkahely lehetőséget? Mert te azt kérted. Mert az elméd a váltást így fordította le, és így érzékelte. Azt is megkaptad. MINDIG MINDENT MEGKAPSZ.

MINDIG KÖVESD A TERMÉSZETEDET. AZT AZ ÉRZÉST, AMELY A LÉTÖRÖMÖDET SZOLGÁLJA.

Az ember az életében mindent a létörömért tesz, hogy ezt felismerje és megtapasztalja.
Mindenben azt keresed: egy fagyiban is azt fogod keresni. Egy táncban, egy zenében, egy utazásban. Mindenben a létöröm felismerése az, ami motivál téged bármire.
NEM A FORMA, HANEM AZ ÉRZÉS. Amikor te érzed ezt az érzést, TÖK MINDEGY, HOGY MIN KERESZTÜL FOGOD MEGTAPASZTALNI, annyira nem fog érdekelni.

Ez fog téged motiválni, mert ez az egyetlen vezérlőrendszered, amely megmutatja az irányát arra, hogy merre mozduljon a figyelem. Nem fogom választani azt az irányt, ami nem okozza nekem ezt a létörömöt. Mert a beteljesedés pillanata mindig létörömben mutatkozik meg.
Maradj ott, ahol a szíved marad. AHOL A SZÍVED VAN, OTT VAGY TE IS. Az vagy, amivé a szíveden keresztül vágysz.

"Picike lényeg": A LÉT ÖRÖMÉNEK BOLDOGSÁGA A PÁRKAPCSOLATOM LÉTEZÉSÉNEK FELISMERÉSE.
Ez az egyetlen, ami a szívemen keresztül motivál a párkapcsolat megélésére. És akkor visszatükröződik.
De ha azért akarok párkapcsolatot, hogy ne legyek egyedül, hogy valaki megöleljen, mégis jobb, hogy nem egyedül fekszem le este... hát megkapod. Pont azt, amit kérsz. És nagyon elégedetlen leszel.
Az a pici fog kihajtani és megmutatni az igazi boldogság létét.

... Szomorúan ébredek. Rendben van - ez is a boldogságom pillanata. A létezés nem elégedetlen, és nem ítéli meg jónak, rossznak.
EZ IS A BOLDOGSÁGOM PILLANATA.

***

Miért egy másik embertől várod a fontosságod visszaigazolását, miközben te megengeded magadnak azt a hatalmat, hogy te megkérdőjelezd a saját magad fontosságát. Te megengedheted, hogy megkérdőjelezed, de ő ne tegye!?

Egy olyan dolgot vársz el a másiktól, amit elsősorban te (nem) teszel meg. A MÁSIK viszont A TE TUDATOSSÁGOD TERMÉKE, TEHÁT ARRA FOG HAJOLNI, AMERRE TE PARANCSOLOD NEKI. És ha te megkérdőjelezed saját magad hitét és önbizalmát, akkor ő fejet hajtva hazamegy, és megmutatja neked azt a tükröt, amit addig gyártottál magadról.

HA A SZEMÉLY, AKI MINDEZT MEGHATÁROZTA, NEM LÉTEZIK, AKKOR AZ SEM LÉTEZIK, AMIT MEGHATÁROZOTT. Eleve kuka!

Egyetlen igazság van: szerethető vagy, teljes vagy, tökéletesen működsz a saját életedben.
ÉS HA MINDENRE IGENT MONDASZ, MÉG ARRA IS, HOGY "AZÉRT NEM JÖTT HAZA IDŐBEN, MERT A SZERETET TELJESSÉGÉBEN DOLGA VOLT, ÉS TÖKÉLETESSÉGÉBEN ELNÉZI ÚGY, HOGY MAGA A LÉT ÖRÖME JELEN LEGYEN A TALÁLKOZÁSOTOK PILLANATÁBAN, AKKOR..."

CSAK EZ A TISZTA LÁTÁSMÓD VAN!

ETTŐL ÁLLANDÓAN BOLDOG VAGY, MERT A LÉTÖRÖMÖDET NEM KÉRDŐJELEZED MEG, ÉS A BOLDOGSÁGOD JELENLÉVŐ MINDEN EGYES KINYILATKOZTATÁSODBAN, EZÉRT EZT AZ ÖRÖMÖT FOGOD MEGTAPASZTALNI MINDEN EGYES PILLANATBAN, MERT EZT FOGOD TÜKRÖZNI.

A Vagyok nem osztható fel. A megnyilvánulás középpontjában csak egy Vagyok létezik, amely formák, elgondolások sokaságában nyilvánul meg, és Vagyok ami vagyok. A Vagyok a tudatosság állandó érzése: elfelejthetem, hogy ki vagyok, hol vagyok, mi vagyok, de nem tudom elfelejteni azt, hogy Vagyok.

Az ember önmagáról alkotott elképzelése határozza meg a világot, amelyben él. Illetve az önmagáról alkotott elképzelése határozza meg az életre adott válaszreakcióit.

Betegség: olyan elrendeződés, amelyet az életre adott válaszreakcióid idéztek elő, és amelyet a "Nem vagyok jól" elképzelése határozott meg.
Hadd mondja a gyenge, hogy Erős vagyok!, mert az előfeltételezés által a minden előidéző lényeg, a Vagyok átrendeződik, és ezért meg kell nyilvánulni annak, amit ez az átrendeződés kijelent.

A Vagyok az a valóság, amelyhez fordulnunk kell, ha az élet jelenségeinek magyarázatát keressük. A Vagyok önmagáról alkotott elképzelése határozza meg létezésének formáját és díszletét. Minden attól függ, hogy milyen magatartást tanúsít önmagával szemben. Amit nem tart igaznak önmagáról, az nem kelhet életre a világában.

Amikor tudod, hogy a tudatosság az egyetlen valóság - amely valami jónak, rossznak vagy lényegtelennek képzeli el magát, és azzá is válik, aminek elképzelte magát - akkor mentes vagy azon meggyőződéstől, miszerint a saját elméden kívül léteznek más okok is, amik befolyásolhatják az életedet.

Az élet jelenségeinek magyarázata az egyén tudatállapotában található. Ha az ember más elképzelést alkotna önmagáról, akkor a világában is minden más lenne. Ha a saját elképzelése önmagáról az, ami van, akkor a világában is minden úgy marad, ahogy van. Így világos, hogy csak egyetlen Vagyok létezik, és te vagy ez a Vagyok.

Míg a Vagyok határtalan, addig te az önmagadról alkotott elképzelésed alapján csak korlátozott aspektusát mutatod ennek a végtelen Vagyoknak.

Ami van, csupán tudatosságváltással változtatható meg: az önmagadról alkotott elképzelés megváltoztatásával tudsz egyre nagyszerűbb elgondolásokat megjeleníteni.

Addig, míg van elképzelésed a boldogság érzéséről és minősíted azt, addig a dualisztikus értelmezések mindig megjelennek a számodra (ilyen-olyan). Csak érzések vannak és azok olyanok, amilyenek. Csak megengedődnek értelmezés (milyenség) nélkül és minden megy tovább. Ha teljesen ellenállásmentes vagy mindennel, akkor a viszonyítás nem jelenik meg, viszont az érzés felismerése teljességében megtörténik anélkül, hogy az ítéletet kapna, hogy jó vagy rossz. Felismerődik és továbbmegy minden elvárás és ítélet, értelmezés nélkül. Ezért nem születik meg sem a boldogságról sem a boldogtalanságról elképzelt elvárás és értelmezés, hanem maradnak az érzések címkék nélkül. Attól még a felismerésük megtörténik, de csak érzésként és nem kapnak semmilyen megnevezést, hogy azok milyenek. Sokan azt gondolják, hogy akkor az érzések semlegesek lesznek és nem lesz többé érzésük. Hangsúlyozom az érzésről való címke lekerülésével az érzés továbbra is felismerhető, de nem minősíthető és értelmezhető. Érintetlen marad az érzés a gondolatoktól és a gondolkodástól, történetektől.

Tényleg ez lenne a valóság?

Ez a gondolat az, ami meghatároz engem, vagy én hatarozom meg saját magamat?

A létorom minimális szintje az elfogadás, aztán orom, katarzis stb.

Ha ő fennhangon (ami nem rossz) kijelenti h te kepes vagy megcsinalni... Akkor halljam meg h képes vagyok...hála, hogy mutatod. Nem azzal kell foglalkozni, hogy ő hogyan mondja.

Én hatarozom meg a korlataimat. A korlátokon belül élem a korlatlansagot. Lenyelem a vizet, megfogom a szeket...A nap nem eget, a liszt is isten, nekem jot tesz.

A szülésnél elveszítem az összes kontrollt...annak végig kell mennie így vagy úgy.

A test és a lenyem nem szenved. A test tökéletesen rendben van. A futkoso szenved, pedig neki nincs háta, ami fájjon.

Érzelmi, gondolati, fizikai test van vagy a létorom teste. Ez utóbbi teljes tisztaságában létezik. Ha gondolattol az érzelmi test deformálódik és a fizikai is ennek lenyomata....az mutatja, hogy mit hittél el. Hhgyull. Nem vagyok elég jó nő...amíg ezt hiszed, csíp, amikor valodi onmagadra figyelsz, a tiszta test nem faj.

Saját egyéni kifejeződésem egyedi és teljes, tökéletes. Pont ebben a formában.

Nincs külön elme...a tudatosság mozdit.
Az elme nem dont! Ha most nem mondasz igent, rendben van...és amikor igent kell mondj, mert az a teljesség...akkor megtörténik. Csak az elme indokolja meg, h a nem vagy az igen miért is tortent...megmagyarázza. De az tokmindegy. Mert ha meg kell, meg fog történni az új állás.
Hátra lehet dőlni. Milyen megkönnyebbülés!

Nem jobb uj vagy régi rosszabb van...ezek egyenértékűek. Hanem ezen új helyen is ki tudja, h milyen tágulás és tapasztalas bontodik ki.

Amikor azt hiszem, hogy problémám van, akkor ilyenkor valójában tiszteletlenség áll fenn a természetemmel szemben, a létezésem csodájával szemben.

Amikor aggódom valamiért, az már maga az arrogancia, hogy azt hiszem, hogy én jobban tudom, mit kellene tapasztalnom, mint az Létezés maga.

Hagyd abba fókuszálni a helyzetedre.

Ne tarts meg egyetlen referencia pontot sem.

It's a mental game: try to be the witness. Please, don't. If you wake up angry, enjoy being angry. That is freedom.
Az, hogy dühös vagyok, nem jelent semmit.

Yes! Energy is a yes.

Bármi, ami jön feléd, már nem tűnik akadálynak, ami elől meg kéne védened magad. Inkább olyan, mint amikor nyitott vagy, nem ragadsz meg egy álláspontot, mert az megsérülhet mások tapasztalata által. Elengeded azt az álláspontot és észleled a teljes sérülékenységedet, hogy teljesen biztonságban vagy.

Ha küzdés van, küzdj. Bele tudsz pihenni a küzdelembe, abba a tapasztalásba, hogy ezt megítélheted küzdelemnek. Belelazulsz a leírásodba, belelazulsz a tapasztalatba úgy, ahogyan az van. Ne légy arrogáns és ne akard tudni, hogy mit kellene tapasztalnod. Légy ártatlan, mint egy gyerek, sebezhető. Ekkor a küzdelem már nem egy dolog, amely fenyeget téged, hanem az Élet része, a Te részed. Át van ölelve, szeretve van, elválaszthatatlan.

Happyness is to relax again and again. To relax what I think is right and wrong. What I think I should be experiencing. And to be totally fearlessly vulnerable about again and again more and more. In that we find our well-being, we find our peace, we find our freedom.

And we find it in the midst of our depressions, in the midts of our emotions,. We have the choice to not worry about them at least for 2-5 seconds and to become aware of this natural aliveness of being.