Érzés (szomorúság): útjelző tábla. Valójában szomorú lennék? NE HIGGY A LÁTSZATNAK.

Miért szomorú az ember? Azért, mert VALAMIT GONDOL ÖNMAGÁRÓL.
Szomorúság = nem ilyen és nem olyan. NEM TESZ HOZZÁ TÖRTÉNETET. Tökéletesen elfogadja annak tisztaságát.

Ne ragadj, ne azonosulj a tapasztalással. Érezhetem...DE MINDIG TUDATÁBAN VAGYOK A VALÓSÁGOMNAK.

Aki vagyok, az NEM KÉRDŐJELEZI MEG ÖNMAGÁT.

Ez is rendben van. Csak most van egy megállapításod arról, hogy...
NEM KELL MEGIJEDNI a depressziótól, és NEM KELL KÉTSÉGBE ESNI, MERT EZ TARTJA FENN, mintha valami probléma lenne.

TE IS GYERE, HA JÖNNI AKARSZ. Minden megy. Semmi nem marad.

Pont annyi ideig van, amíg van... (nincs olyan, hogy hosszú). Kikopik.

Pillanat teljessége: úgysem tudod kitalálni, hogy miért volt, miért lett. A tünetről ne legyen ítélet. Van pillanatnyi rámutatása, de azt úgysem értheted meg.

Ne figyelj az érzésre, mert azzal létezővé teszed.
NEM VIZSGÁLJUK A TESTÉRZÉST, HANEM BÉKÉN HAGYJUK! ÖNMAGADRA FIGYELJ!

Csak egyetlen egy családod lehet: ÖNMAGADKÉNT LEGYÉL!
Ami jön-megy, az veszíthető a fizikálisban.

AZ ÉRZÉS VAN. DE HA VIZSGÁLOD, AKKOR FENNTARTOD. Fogja valami az érzést. Akkor újra az érzésre fog rámutatni. De te nem az érzés vagy, hanem önmagad vagy. Önmagadra figyelj.

A figyelem ráterelődött önmagadra. Nincsen rajtam kívül semmi. Ha ez stabil, akkor visszakerül a létbe. Aztán már nem keveredik a kettő (motiválatlan, céltalan).

Ővelük nem tudsz beszélni, de azt láthatod, hogy magaddal, magadról hogyan kommunikálsz.

EZ a pillanat teljes. Csak a személy értelmezese vonja kétségbe.

Nincs senki akie a gondolat lenne.

Amikor valamit kétségbe vonsz megfeszul a test mert a gondolat érzés amit valósággá akár tenni a személy a tapasztalat alapján az nem egyezik az igaz szent akarattal.

A külvilágot hagyd békén. Értelmezheted..és akkor mi van? N.azert olyan amilyen h iteld még hanem.h tudd NEM AZ A VALOSAG! A valóság én vagyok. Rámutat önmagára és formát ölt. Ezert minden formát fogadj el. Nincs személy aki megkerdojelezne annak teljességét.

ALÁZAT nélkül folyton kétségbe vonod a pillanatot, megkérdőjelezed az életed.

A teljes alázat a személytelen természete.

A FELTÉTEL NÉLKÜLI JELENLÉT: ahol nincs megkerdojelezes. FEJET HAJTASZ MINDEN ELŐTT AMI SZEMBE JON, AMI RAD TALAL, AMI ES AKI JELEN VAN AZ ELETEDBEN.
Azt csak te gondolod, hogy kegyetlen, mert van egy elképzelésed az életről tortenesekrol.

NEM TE MOZDULSZ VALAMIKYEN IRANYBA HANEM A. LETEZES MIZGAT TEGED ÖNMAGA IRÁNYÁBA.

TE TUDD H ABBAN A PILLANATBAN ONMAGADAT SZERETED (NEM A FORMAT) AZT AKI VAGY.

A forma úgy fog viselkedni, ahogy a te hitrendszered diktálja. Az a forma azért beszél úgy veled, mert a te hitrendszered fenntartja, hogy engem még banthatnak, megalazhatnak, hülyének nézhetnek. DE HA TE NEM A FORMARA FIGYELSZ, HANEM ARRA, AKI TE VAGY, AKKOR AZ A HITRENDSZER, AMIT MEGALKOTTAL, MAR NEM ÉRINTHET MEG.

Hálás vagy és aldod a pillanatot, h ÉRINTETLEN ES MOZDULATLAN TUDTÁL MARADNI. A TE ÉRINTETLENSEGED ATMOSSA A FORMA JELENLETÉT. Egyszer csak odamegy és megolel.

Mert NEM A FORMAT, A KÜLVILÁGOT AKAROD MEGVALTOZTATNI. Te vagy maga a változás. Te vagy a tökéletes állandósaga önmagadnak. Ez a mozdulatlansag hoz mozgásba mindent.

BARMIT AMIT TAGADOK, ELOTTE MINDIG MEGJELENIK A VANSAGANAK.LETE.

Minél jobban elutasitasz vmit annál jobban szenvedsz. AZT AMI NEM LÉTEZIK NE AKARD LÉTREHOZNI. NEM TUDOD.

Ne megszabadulni akarj a felelmedtol ( ami nincs ) hanem ismerd fel azt ami tényleg jelen van. Nincs senki aki tagadhatna.

SEMMI NEM A TIED. EGYSZERUEN CSAK MEGTÖRTÉNIK.

TUDD H AZ (VÁGY) MAR JELEN VAN. NEM ELERENDO VALAMI.

NEM SZÁMÍT.
AMI ÉRZÉS VAN, ANNAK ORULNI.
Nem kell menedzselni sem az érzést, sem a tortenest...semmit.
Ha megragadnam h én a tudatosság vagyok (és nem ez a düh)... akkor van a nem-tudatossag is...De ilyen nincs külön.

Sebezheto vagyok ...Nem leirva h mi az a valami... hanem elhagyva rola a fokuszt.

Ha van félelem...megvan a dontesed h ne menj bele a sztoriba. 2-5 mp. Ami megjelenik, nem bánt.
Minden referencia pont sérülékenység...Én es ő.
De aztán én itt maradok és az érzés elmegy...az érzés közben is itt vagyok...nem serulok valójában...

Sérülékeny = nem tudod mi lesz a következő pillanatban.

Nem kell megvedenem magamat magamtól.
Lehetek elutasitottsag erzésben de nem én vagyok elutasítva. Nincs azonosulás.
Ha az érzésre igent mondasz, a tortenet azonnal megszűnik.

Nincs olyan h rossz érzés!! Minden érzés rendben van. Csak érzés van. Akkor ott van a teljesség.
Te meg azt hiszed h van rossz érzés amit meg kell szüntetni. Az meg elkezdi magát újraépíteni.

Faj egy élethelyzet során:
Mi fáj? Mi az ami ott fáj?
Nem figyelnek ram.
És mi van, ha nem figyelnek rád?
Nem vagyok fontos.
Mi van ha nem vagy fontos?
Nem szeretnek.
Mi van ha nem szeretnek?
Egyedül vagyok.
És mi van ha egyedül vagy?
... És mész tovább...mindenre igent mondasz.

Az érzés nem bánt! Nem tudja h ő mumus. A hitrendszer miatt meghivtad....itt vagyok gazdam....meddig maradjak...? meddig akarsz felni...? arra megyek amerre vezetsz... Figyelj, én szeretlek téged!

Azért félsz az erzestol...mert nem ezt meséltek h ez egy dzsinn...és kiszolgál teged....hanem ez rossz. Jajj....

De ha azt mondják h minden rendben, ez a teljesség és ez egy tündér aki lesi minden kívánságodat. Miért ne jönnének...nem tudjuk...ezek rezgések....rezonaltal vele egy rezgesszinten.
Ha azt tanultam h a kiszolgálás negatív és elutasitom...van egy frekvencián....és aztan jönnek azok az érzések amik ezen a frekvencian rezegnek.

De ha aldod ezt az érzést....más értelmezésbe teszed, azonnal a szolgálatot fogod látni benne. Semleges érzések....Te csinálsz valamit belőle.

Minden nehézség számomra a megváltás mert mutatja az utat ami felé menni szeretnék. Ezért már nincs olyan amitol félnél....mert már nem akarod elpusztítani.

Nem biztos h bánt a szitu csak ezt tanultuk róla és beindul a védelmi mechanizmus.

Ne lépj a pocsolyába...védenek....vedelmi rendszert építesz ki.

Felhívják a figyelmet h a gyerekek erősebben kapaszkodjanak mert magasabban vannak....ez se jó, mert a veszélyre hívja fel a figyelmet. Megfelelest hoz....
Jo iránymutatás: Tudom h rendben van amit csinalsz mert képes vagy magadra figyelni. A rendben levosegere hozd a figyelmet.

Nem kell félni h rosszul csinálod és nem is kell törekedni a jóra anyakent....nem tudom h szulokent h mi kell a gyerekemnek. Az adott pillanat szerint engedem magam h reagáljak. Nem kerdojelezem meg a saját magam teljesseget. Nem vedem az álláspontomat h de én jól csináltam. Csak siman rendben van...ennyit tudtam...ha tudtam volna másképp akkor másképp csináltam volna.

Hogy tudsz egy párkapcsolatban jól viselkedni??

Ha egy valamid van..minden mást kizartal.

Hagyd meg a formát formatlankent és akkor rendben.

A végtelen lehetőség a te csodad.

"Kakaós csiga nem lesz"...de van csiga! A végtelen polc közül azt látom meg, ahol van csiga.

Kint a figyelem..felismerodik..rálátással máris itt vagyok jelen. Csak ez a pillanat van, amiben ez felismerodik. Nincs előző pillanat vagy pár perc, amíg nem voltam jelen. Mert a múlt nincs. Csak ez az egyetlen pillanat van, amiben felsimerem, hogy most itt vagyok. Az "eddig mi volt" az nincs!

Hiába hiszem elmével, h nem vettem majonezt...ha a vendég megkérdezi, hogy van-e majonéz, akkor kijelentodik és van majonéz! Benezek akár az egyik fiókba, és ott van.

Elvesziti a gyerek a pénztárcáját... Viki ezt hiszi...gyerek mondja h elhagyta a buszon... A gyerek mutatja, hogy ő nem hiszi, hogy nincs meg. Viki hiszi, hogy nincs meg....egy hét múlva megtalalja a gyerek táskájában...végig ott volt...de mivel nem hitte...nem is láthatta addig meg. Ahogy tudja, hogy megvan a pénztárca, abban a pillanatban láthatóvá válik neki is.

Atnezel rajta. Mögé nézel. Ures.
Látásmód van h ő ilyen..kuka.
Elhittem valóságnak..testet ölt a hitrendszer.

Én a teljesség vagyok.
A teljesség pillanata.
A tükörben azt látom amit hiszek.

A hideg az hideg. Nem fázol meg tőle...a kettőnek semmi köze egymáshoz.

A világnak is meg kell adnod a teljességét.

A másiknak sem a düh a valósága. Önmagadat teljessegkent látod.

Abban a pillanatban amikor felismerodik, csak ismerődik fel. Csak annyi hogy a létet felismered. Paff. Hogy mit jelent? NEM TUDOD. HA TUDOD MIT JELENT, SZAMODRA PONTOSAN AZT FOGJA JELENTENI. Ne tudj róla semmit. UGYANUGY HAGYD MEG AZ ISMERETLENSEGBEN MINT AMI TE MAGAD IS VAGY.
Mert ugyanúgy ahogy önmagad is felruhazod, ez vagyok az vagyok... akivel ezt teszik...ugyanúgy felruhazol mast is. Ne tedd.
Maradj meg önmagadnak ismeretlenül es minden mást is hagyj meg ismeretlenül.
Ezért van csak felismeres. Meleg. Mi a meleg? Nem tudjuk.

Judit
Ne elemezd ki ennyire. Mert találhatsz vagy adhatok én vagy bárki más válaszokat és ha elhiszed, az válik a valóságoddá és aztán azt akarod majd javítgatni. A dolgok csak úgy történnek, belőlünk árad ki minden , abban a pillanatban pont úgy jó ahogy történik. Utána már ne nyúlj vissza. :)

nem kéne semminek tudnia benned hogy ezt szeretnéd :)

hát gondolom eddig is tudtál dolgokra igent vagy nemet mondani :)
Az adja magát. . vagy nem?
kicsit úgy tűnik túlbonyolítod, mert tudatosan szeretnéd csinálni, ahogy hallottad ... vagy nem? :)
Az élet mozgat

Megengedem azt az illúziót, ami nincs, így természetet (nem létezik) megelve eltűnik.

Túl nagy erőfeszítés távol lenni az istenitol.

Harcolsz az ellen, ami van.

Meg akarod oldani a megoldhatatlant.

Hamissag érzete a pletyka... A valosagodban ott van a hamissag tevkepzete, mert nem az igazira figyelsz. Hamis az h hiszed h van hamissag. Amíg hiszel a hamisnak, addig ott a hamissag a világodban.

A fájdalom is a pillanat teljessége. A pillanat van rendben.

Amit kijelentesz, az megnyilvanitja önmagát.

Az ami történik sosem árthat hanem az mindig szolgálat.
Nem tud önmagától elvenni és önmagának ártani a létezés. Ezert nincs hiány ami önmaga ellenébe mutatna.

Gyilkost kialtotok miközben ti gondolatban mar gyilkoltak (Ramana tanítványai a támadó után szaladtak).

Ez a maximum amit önmagáról tud amivel azonosul. Ha te ez ellen harcolsz..még többet iszik. Ha elfogadod h a maximumot adja magabol és ő teljes...nem.jelenti h ott kell maradnod vele és h ez rendben van.. nem áldozat kell legyél. Hanem felismerni mindennek a teljességét. Ő személy azonosultsagban van. Bicsasd meg neki. Nem tudja mit cselekszik. Ha elhiszem h gonosz.. én is megtagadom a teljeseget.fgtlenul attól h ő iszik v sem. Rakenyszerit önmagad figyelmere...ennél többet nemm ad. Rendben van minden.
Tudom h a nyugalom vagyok...tudom h ő is az. Ekkor ismerteti fel maga t a let teljessegkent és történik valami. Ha tagadom..legyen más a pillanat mert én mást erdemlek...

Ha kijelentem h van sértett csak akkor van sertettseg. Ha te nem.iteled még a szavaidat...akkor nincs sertettseg. Nem feltételezed h ezen ő megsertodik.

Az Isteni tudatosság nem említi meg azt, ami nincs, ami nem ő. Csak mindig arról beszél, ami ő.

Nem tudsz a kicsi enről beszélni. A kicsi én eszköz arra, hogy felismerd önmagad tisztaságát és rágyere arra, hogy soha nem volt kicsi én, ami azt gondolta, hogy én magamtól különálló vagyok.
Nem lehetek én magamtól különálló, mert nem beszélhetek csak mindig önmagamként önmagamról.

Tehát a kicsi én is onmagamra emlékeztet, hogy ki vagyok, még akkor is, ha úgy tűnik, mintha arra emlékeztetne, aki nem vagyok.
De mivel arra emlékeztet, aki nem vagyok ezáltal pont arra mutat rá, aki vagyok.

Amikor fájdalommal jár és ezt nem akarjuk, hogy legyen, bármennyire is nem akarjuk, akkor is szolgálatot tesz. Mert minden pillanatban, amikor jelzésként önmagára mutat rá, nem nem arra irányítja a figyelmet, hogy fáj a fejem, mert akkor már van egy én, aki a testet kisajátítja, és azt gondolja, hogy neki fáj a feje. De az én egy gondolat, es a gondolatnak nincsen feje és nincsen fájdalma, mert a fájdalom is maga egy gondolat. A testben zajlik a folyamat, nem tudjuk miért és hogyan történik ez a visszajelzés. Egyet tudunk, hogy bármilyen visszajelzést kapunk, a fájdalomérzésen keresztül is rámutat ő maga teljességében.

Nem kell mást tenni, csak annyit, hogy ez is rendben van. Nem a történetre kell figyelni. Nem az érzékszerveinkre kell figyelni, hanem arra, aki vagy, az rendben van. Hagyni, hogy az érzés addig legyen jelen, amíg dolga van a testen keresztül.

Tudjuk, hogy mi dolga van? Nem tudjuk. De ha én utána teszek személyként egy hitrendszerbeli bélyeget, hogy rendszeresen fáj a fejem, és ez hitként megnyilvánul, akkor rendszeresen megtapasztalod a fejfájást. De nem azért, mert ez a természetessége a testnek, hanem azért, mert feszültségben van, ellenállásban van, ahol megszakad a teljesség.

Ezzel a feszültséggel még intenzívebben korrigál a test ott, ahová te teszed az ellenállást, es ezáltal még intenzívebben kényszerít arra, hogy megnyilvánitsd onmagad teljességét és tökéletességét.

De mit mond a szemének a hit? Képzeld, még jobban fáj a fejem. Ha beveszek egy gyógyszert, azért veszem be, mert fáj a fejem, vagy azért, mert már minden rendben van? Ha azért veszem be, mert még fáj a fejem, akkor valójában elutasítom a már rendben van minden létezését.

Nem veszem be a gyógyszert, ha tudom hogy a fejfájás nem szűnik meg. Ha bevettem, akkor már tudom, hogy rendben van, mert az időtlenségben az már ott van. Akkor arra figyeljek, ami van.

És itt jön a szándék és az, ami leköveti önmagát, amikor a szándék megmutatja önmagát. A teljességre való felismerésre és jelzést tesz arra hogy az meglegyen nyílvánítva. Fáj a fej, hogy újra fel legyen ismerve hogy minden rendben van onmaga teljességében, az azért történik, hogy utána meg is tapasztalja azt.

Majd az értelmezés szintjén viszont elhisszük, hogy a fejfájás azért van, mert diszharmónia lépett fel. Ezért valami nincs rendben, meg kell szüntetni azt, hogy valami nincs rendben.

Tényleg egy fájdalom képes felülbírálni az isteni tudatosság teljességét? Az nagyobb halmaz, mint ami a rész, nagyobb halmaz, mint az egész? A rész fogja diktálni az egésznek a természetét, vagy fordítva?
És nem tudjuk, hogy meddig tart ennek az érzésnek a létezése. De amíg ellenállás van, addig más sosem fog kényszeríteni, csak arra, hogy felismeri hogy a harmónia és a tisztaság.
Tehát valójában a fejfájás ugyanúgy egy eszköz, mint egy érzés vagy bármi más, egy örömérzet... nincs különbség, mi tettünk különbséget.

A tiszta tudatosság megint hogyan ismeri fel a fejfájást az isteni tudatosság hogyan készül egy fájdalmat mit mond miközben megítéli közben az elfogadás közben békén hagyja nem köti semmihez, hogy meddig tartson, nem minősíti, hogy mennyire fáj, hogyan fáj a fej.

Azért erősödik, mert egyre nagyobb az ellenállása a teljességgelés a harmóniaval szemben, ezért egyre erősebben kényszerít arra rá érzésben, hogy amikor valakinek fáj a feje, mire vágyik... nyugalomra és békére. Azonnal a tisztaság jelenik meg benne, és amikor értelmezed, azt mondod: Jaj, ez az, amit most érzek és felismerjük ez nincs jelen. Dehát Felismertem és tudom mi a Zoli vagyok mi az ami felé figyelek már ott van


Már felismertem, hogy ez az, amit én szeretnék. Ez az, amit meg akarok nyilvánítani, meg akarok tapasztalni. De valójában az már ott van, különben nem tudsz róla beszélni. Nem tudok olyan dologról beszélni, amiről nincs tudomásom, csak olyan dologról tudok beszélni, amiről már megvan a felismerés.

HA BEFESZÜLSZ, TUDD, HOGY MAGÁRA ARRA A GONDOLATRA FESZÜLTÉL BE, AMI TAGADJA ANNAK A VANSÁGÁNAK A LÉTÉT. Függetlenül attól, hogy befeszültél, de annak az elfogadása megtörténik azért, hogy a vanság felismerése szintén megtörténjen, akkor AZ ELFOGADÁS FELISMERÉSE IS AZ ELFOGADÁS JELENLÉTE.

Soha nem tudsz kikerülni a tiszta létezés természetének teljességéből: mindig önmagára mutat vissza, bármilyen irányból is közelíted meg. Maga a tagadás is a tiszta isteni igenlés egyik formája, eszköze, hogy visszamutasson önmaga tisztaságára és létére. Csak elfogadó tudsz lenni. Azt nem kell felismerni, hanem egyszerűen tudatában lenni annak, hogy ez a valóság, és egyszerűen újra visszahelyeződni a figyelemnek - ami sosem mozdult ki, csak azt az illúziót kelti, mintha kimozdult volna - visszahelyeződni arra, hogy mindig is csak igent mondtál mindenre, és az örök elfogadás állapotában tudsz csak létezni.

Ha már felmerül az elmében az a gondolat, hogy MIT KELL TEGYEK AZ ELFOGADÁS FELISMERÉSÉÉRT, AKKOR MÁR TAGADJA VALAMI AZT, HOGY AZ AZ AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN JELENLÉVŐ ÖRÖKKÉVALÓ. És amikor ez felismerődött, akkor nincsen semmi dolgod. NEM KELL CSINÁLNI SEMMIT, CSAK FELISMERNI A TISZTA LÉTEZÉS IGAZI TERMÉSZETÉT, HOGY MINDIG ÖNMAGÁRA MUTAT RÁ, ÉS SEMMI NEM TUD KIKERÜLNI. Amikor megszoktuk azt a fajta gondolkodást... de amikor ezt kijelentem, már nem igaz, mert ha igaz lenne ez a kijelentés, akkor már tagadnám azt a tiszta létezést, ami van, és elhinném, hogy ezt kijelentettem, de formába öntöm és kikommunikálom, miközben tudom, hogy ez nem a valóság.

Minden kijelentésed az örökkévalóságban mindig a teljességedre való rámutatást szolgálja, MINDEGY, HOGY EZ MILYEN FORMÁBAN JELENIK MEG.
Amikor a kondíció által felismerődik az, hogy én MEGSZOKTAM, hogy én állandóan megkérdőjelezzek valamit, hogy állandóan hibáztatok valakit, hogy vannak mások az életemben rajtam kívül, stb. és a világra tekintek, mintha lenne világ és lenne kifelé, mert ezt megtanították és én elfogadtam, elhittem gyerekként, mert nagyon kemény erővel lebeszéltek a felnőttek arról a jelenlétről, amit én tisztán magamban hordoztam, EZ MIND PONT AZT AZ ILLÚZIÓT SZOLGÁLJA, HOGY FELISMERJEM, HOGY EZ SOSEM TÖRTÉNT MEG. Nem is létezett ilyen világ, nem is létezett ilyen kondíció, nincsenek ellenállások, nincsenek kétségek a világban, nincsenek ellentmondások, nincs pusztulás, nincs negativizmus, félelem, háború. De azért tapasztalom meg a háborút, mert amikor én háborúzom az igazi lényemmel, azzal, aki vagyok, mert elhiszem, hogy én az elme vagyok és a világ vagyok, és háborúba szállok önmagammal, akkor a világban megtapasztalom a háborút, hogy lássam, milyen pusztítást végez az, amit én abban a pillanatban magammal teszek. Rá lehet fogni, hogy ez az ország, az az ország... Felosztom a saját terepemet, felosztom a saját elmevilágomat. Azt mondom, hogy ez az ország ezzel háborúzik. Miközben én éppen a férjemmel háborúzok, vagy a főnökömmel háborúzok, vagy a főnök a beosztottjával. Ezek is világrészek, országhatárok, városok, teljesen mindegy. De tudjam azt, hogy ez az én háborúm, ha engem megérint. Ha nem érint meg a háború, mert tudom, hogy illúzió... van a tv-ben egy kép, semmi nem az igazsága. AKKOR LESZ IGAZSÁGA, HA ÉN MÖGÉ TESZEM A HITEMET. HA ÉN AZT VALÓSNAK GONDOLOM, ABBAN A PILLANATBAN VÁLIK ÉLŐVÉ. De mi a bizonyítékom, hogy ez tényleg létezik? Ott vagyok, látom? Nem. De amikor ott vagyok, és látom, tapasztalom a háborút, akkor is tudjam, hogy VAN VÁLASZTÁSOM: AZONOSULOK ANNAK AZ IGAZSÁGÁVAL ÉS VALÓSÁGÁVAL, VAGY ANNAK HATÁSÁRA ISMEREM FEL, HOGY ÉN A BELSŐ TISZTA BÉKE VAGYOK. Ami szintén elindul, és visszatükröződik. Amikor mindig önmagad teljességeként vagy jelen a világban, és minden arról szól, hogy ez stabil és kimozdíthatatlan maradjon.
Minden arról fog szólni.
53:00

Ma nem az a dolgom, hogy azzal foglalkozzak, hogy mások vannak, hanem hogy elfogadjam a pillanatot, ahogyan az megmutatja magát. Azért, hogy én lássam önmagam tisztaságát ebben a pillanatban, és felismerjem azt, aki vagyok. Ha nem fogadom el, akkor bennem dúl a háború az igazságtalanságról, a haragról, a gyűlöletről, a meg kell változtatni a világot-ról, mindenről, az állatkínzásról, a drogokról, a kínlódásról, sorolhatnék bármi. De ezek mind a bennem lévő ítéletek, amik életre kelnek. Életre hoztam ezt a filmet, megnézem a saját filmemet, rálátok a filmemre, és ahelyett, hogy rájönnék arra, hogy azon a filmen már nem tudok változtatni, így ne is ítélkezzek. De tudjam annak a filmnek a hatását, hogy bennem egy másik film van készülőben. Ennek higgyek, mert ettől érzem jól magam. De ha ezt kizárom, és azt mondom, hogy az a film az igaz, és elkezdek magyarázni a színésznek a filmvásznon, hogy miért úgy cselekszik, ahogy cselekszik, hát hogy lehet ennyire hülye, hát nem erre kéne menned, hanem arra, attól nem fog megváltozni a film.

Figyeljek befelé, és nézzem meg a változást, amely ennek hatására bennem megjelenik. Az, ami ennek hatására tudja, hogy mitől érzi jól magát. Az a tiszta jelenlét, ami soha nem kérdőjelezi meg a lét teljességét és tökéletességét, az vagyok én.

Csak az az egy változás van, hogy elfogadod a világot olyannak, amilyen. MERT HA ELFOGADOD, AKKOR CSAK TELJESNEK TUDOD ELFOGADNI. Csak akkor tudod elfogadni, ha teljes, nem kérdőjelezed meg annak a tisztaságát, ahogyan van. És ha a teljességeként fogadod el, akkor innentől kezdve mindent csak teljességként tudsz észlelni. Mert nem lesz kétség. A TELJESSÉG FOGJA VISSZATÜKRÖZNI MAGÁT, BÁRMILYEN ÉLETHELYZETKÉNT ÉS FORMAKÉNT. Tehát bármilyenként. De A TELJESSÉGE NEM KÉRDŐJELEZŐDIK MEG.

HA AZT, AMIT LÁTSZ ÉS TAPASZTALSZ, TELJESSÉGKÉNT FOGADOD EL, A KÖVETKEZŐ PILLANATBAN MÁR AZONNAL MOZDUL AFELÉ A TELJESSÉG FELÉ, AMIT ÉRZÉSBEN A TELJESSÉGNEK ÉRZEL. De amikor a világra ránézek és elégedetlen vagyok, hiányt élek meg. A hiány hatására bennem elégedetlenség jelenik meg. Miért? Mert valami - és halljátok meg - nem egyezik a hiánnyal. ELÉGEDETLEN A HIÁNY GONDOLATÁVAL. Tehát azt mondja: nem fogadom el a hiányt. Mert én nem a hiány vagyok. És ezért mondasz igent az elégedetlenségre is, mert tudod, hogy az elégedetlenség valójában az elégedettségednek a jelzőkészüléke. Mert azt mondja, hogy elégedetlen vagyok a hiánnyal, vagyis ezzel mutat rá a teljesség elégedettségére. Nem bontjuk külön a kettőt. Az jelenti a zűrzavart, hogy a spirituális tanításokban azt akarja értelmezni a személy, hogy az elégedetlenséget zárjam ki az életemből. A tiszta isteni tudatosság semmit nem tagad meg, mert minden ő maga. Az isten mindenben jelenlévő, tehát semmiből nem zárhatod ki. A hiánnyal való elégedetlensége valójában isteni áldás, hogy rámutasson arra, hogy A HIÁNYT SEMMI NEM FOGADJA EL. Én az elégedettség vagyok a teljességben. Mindig kikommunikáljuk a saját magunknak a figyelmünk irányát. Meg kell hallani az isteni tisztaságot benne, és az isteni kommunikációt.

"Nem hiszem el, hogy már megint ez történt velem!" Halld meg! Ne hidd el! De te azt mondod a nem hiszem el-re, hogy pont azt akarod elhinni. Miközben kimondod - valami ott benned ordít: ne hidd el, hogy ez a valóságod, amit látsz, amilyen élethelyzetben benne vagy most. Ne hidd el, hogy ez a valóság. FOGADD EL, HOGY RENDBEN VAN ÉS TELJES AZ, AMIT ITT LÁTSZ. AZ A VALÓSÁGOD! És azonnal minden mozdul annak a tükröződése felé.

"De mérges vagyok, hogy már megint ebben a szituációban találom magamat." Nem a szituációra vagyok mérges, hanem ARRA VAGYOK MÉRGES, HOGY MEGINT MEGÍTÉLTEM EZT A SZITUÁCIÓT VALAMILYENNEK. Valami bennem azt mondja, hogy ERRE A GONDOLATRA VAGYOK MÉRGES, HOGY MÉG MINDIG AZT HISZEM, HOGY EZ A GONDOLAT A VALÓSÁG. EZ A MÉRGESSÉG VALÓJÁBAN A TELJESSÉGRE VALÓ RÁMUTATÁS. Hogy ne az ítéleted hidd el, hiszen azért vagy mérges, hogy valami megint ragaszkodik ehhez az ítélethez. Hanem ez az érzés mutat rá arra, hogy valami belül nem akarja elfogadni ennek az élethelyzetnek ezt a fajta ítéletét, hogy ez ilyen kellemetlen, vagy ilyen borzalmas. Valami arra akar ezáltal rámutatni, hogy figyelj ennek a pillanatnak és élethelyzetnek a teljességére, tudd, hogy ez a szolgálata a te igazi vágyad beteljesülésének.

A vágy nem egy elérendő dolog, hanem a vanság kifejeződése, és rámutat arra, hogy mi az, ami felé mozdulsz. A vágy valójában a vagy, a van, a vagyok. Nem a személy vágya, az minket nem érdekel. A hiány állapot - nincs meg, azért vágyom rá, mert nincs meg - ilyen nincs. Azért vágyok valamire, mert VAN. A van mutatja meg magát, hogy Engem akarsz? - ezért a tudat odafordul, felismeri és azt mondja: Téged akarlak! Tehát megadom a fizikális idő-tér valóságnak, hogy folyamatában kibontsa ennek a lényegiségét, hogy felismerje. Ehhez kell az idő.
De mivel te egyben a tökéletes tér-idő dimenzió nélküliség vagy, tudatában vagy az örökkévalóság vanságának akként, amint a tér-idő dimenzióban folyamatként fog megtapasztalni. Amikor végigmész az úgymond úton, ami a valóságodban nincs, tehát csak vanságod van, ezért minden egyes utadon levő pillanatnyi megállónak azt mondod, hogy azért történt ez, mert ez már annak a vanságát szolgálja. Ez már annak a létét szolgálja.
De hogyan szolgálhatná a párkapcsolatom teljességének a létét, amikor most szakítottam életem nagy szerelmével? Dehogy szakítottál! Ez az élethelyzet azért történt, mert ha benned valami tudja, hogy ő életed nagy szerelme és a beteljesedés, akkor ez a pillanat szolgálta most azt, hogy azt a vanságot pont annak a fényében éld és tapasztald meg, amiért ez az egész megszületett. Amikor megismerted és tudtad, hogy ez a csoda.

De még mindig volt benned valami, ami ezt a csodát megkérdőjelezte, ezért a kétségeket kihúzzuk alóla. És amikor kihúzom ezt a párkapcsolatot, még erősebben tudod, hogy ez AZ a párkapcsolat. De ne mondj le róla, még akkor sem, amikor most nem tudod megfogni. Valami tudja, hogy most még jobban érzem, hogy Ő Az. Akkor erről ne vedd le a figyelmedet.