Itt a Földön minden arra épül, hogy van jó meg rossz. Ezt szívod magadba az első lélegzetvételeddel; ez annyira elementáris, mert benne van az emberben már eonok óta.

De addig, amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy vannak jó dolgok meg rossz dolgok, addig az életedben mindig is ott lesz - ahogy Buddha fogalmaz - a szenvedés.

(...)

Felhozhatod ezt a példát, hogy megütni a párunkat nagyon-nagyon rossz érzés, és nagyon-nagyon nagy szenvedést meg fájdalmat okoz, míg hogyha megsimogatjuk – ahogy engem is simogattak már meg –, akkor ez egy nagyon kellemes és jó érzést okoz, és akkor én ugye most álljak neki vitatkozni ezzel a dologgal, hogy megsimogatni, az jó...

És most nagyon-nagyon figyelj: mindaddig, amíg te ebből a nézőpontból éled az életedet, addig ugye te mindent el fogsz követni azért, hogy a negatívtól megmenekülj. Nyilván úgy szeretnéd optimalizálni az életedet, hogy minél kevesebb pofont kapj, és minél több simogatást, és ez kiterjed bármi más pozitív, jó dologra az életben, hogy mit szeretnél. Ilyen, hogy minél több pénzed legyen, mert ugye pénzből szabadságot meg boldogságot tudsz venni, és minél kevesebb legyen a baj. Szeretnéd elkerülni, hogy szegény legyél.

És vigyázz: nagyon-nagyon logikusnak tűnik ez így távolról nézve, és hogyha megnézed a kereszténységet vagy bármilyen vallást, ez úgy tűnik, mint hogyha működne, de figyelj, drága – és ez az, amit én akárhány száz éven keresztül fogok itt neked magyarázni, ezt soha senki nem fogja megérteni, merthogy emberi fejjel ezt nem lehet megérteni, de mégis: ezen tovább lehet lépni, és hidd el nekem, hogy ezt el lehet engedni!

Addig, ameddig te így éled az életedet, hogy azt gondolod, hogy vannak rossz dolgok, addig mindig is szenvedni fogsz attól, hogy mindig is lesz rossz az életedben, azért, mert itt a földön, ha elkezded megnézni a dolgokat és elkezded őszintén, igazándiból megvizsgálni, akkor azt fogod találni, hogy nem létezik olyan, hogy valami jó és hogy valami rossz.

Tudod mit, legyél őszinte magaddal! Biztos volt olyan, hogy bántottál valakit szavakkal, hogy beszóltál valakinek. Biztos vagyok benne, hogy ismeritek ezt az érzést. Most legyél őszinte magadhoz: nem töltött el valamilyen jó vagy nem tudom milyen érzéssel?

Amikor mondjuk vezetsz, és valaki kikanyarodik eléd, és akkor nyomod a dudát és anyázol, és káromkodni ugye nem egy szép, nem egy jó cselekedet, mégis csinálod, és jó érzéssel tölt el, mert kiadhatod a haragod... Ha nem lenne jó érzés az, ami eltölti az embert akkor, amikor valami rosszat csinál, akkor az ember nem csinálná. Ez ilyen nagyon-nagyon egyszerű. Hülye lennél olyat csinálni magadnak, ami rossz neked!

Vagy amikor valaki elkezd mondjuk cigizni. Tudod, hogy rossz neked, mégis csinálod. Tudod, hogy fáradt leszel holnap, ha megnézel még egy filmet este, mégis csinálod.

Látod, ilyen kis apróságokat mondok, de ezt most ki tudnánk terjeszteni egyéb dolgokra. Ez az, ami mögött, hogyha elkezded megvizsgálni őszintén a dolgokat, akkor ki fog derülni, hogy nem létezik ilyen, hogy rossz. A rossz csak egy bizonyos nézőpontból rossz, a jó pedig egy bizonyos nézőpontból jó.

Megtalálhatod egy ideig a boldogságod, de utána megint lesz valami, ami miatt boldogtalan leszel, mert valami nem lesz elég jó. És mivelhogy itt a világban minden jó és rossz is egyszerre, és minden csak nézőpont kérdése, ezért mindig lesz, hogy valami rosszat tapasztalsz az életedben, ami nem elég jó, és sose fogod megtalálni a boldogságot, mert mindig lesz valami, amit még meg kell javítani...

(...)

Amit az emberi elme soha nem lesz képes megérteni, az az, hogy a fájdalom nem rossz, a fájdalom csak egy tapasztalás. Minden csak egy tapasztalás.

Csak az a működik, amit most fogok neked tanítani: hogy minden, amit tapasztalsz, minden, amit csinálsz, te Magad vagy. És abban a pillanatban, hogy ezt megéled, eltűnik a szótáradból ez a dolog, hogy rossz, merthogy rájössz arra, hogy mindent saját magadban csinálsz, és minden dolog egyszerűen csak VAN.

"És ami még „rosszabb”: Minden spirituális tankönyv és módszer arra tanít, hogy vizualizáljál. Hogy képzeld el előre, amint pont találkozol majd a pároddal. De ez megint arról szól, hogy ennek a szerencsétlen gyökérnek (egónak) félelmei és vágyai vannak. Fél attól, hogy nem jól sikerülnek a dolgok, és szeretné, hogy minden jól sikerüljön. Ezért áll neki vizualizálni. Tele félelemmel és elvárással. Erről szól a nagy és híres vizualizáció. Az egódról, a félelmeidről és a vágyaidról. Semmit sem a valóságról, az Isteniről, a végtelenről, a csodáról és a megismételhetetlenről. Csak a program, a megszokás, a biztonság.

Ismered a parkoló angyalnak hívott jelenséget? Amikor parkolóhelyet teremtesz magadnak. Hm, te lusta vagy gyalogolni, vagy mi? Miért kell neked parkolóhelyet teremteni? Az a legnagyobb butaság, hogy véletlenül pont találsz egy parkolóhelyet, és azt mondod, hogy: „Fú, de jó, meg tudod teremteni!”. És lehet, hogy tényleg meg tudod teremteni, de ez megint arról szól, hogy te akarsz. A személyiség akar valamit, hogy: „De ügyes vagyok, hogy meg tudtam teremteni a parkolóhelyet!”. Ez megint az ént, a személyiségedet és az egót erősíti, ez a spirituális ego. Lehet, hogy egyébként tudsz teremteni, tényleg megcsinálod azt a parkolóhelyet, de ez arról szól, hogy az van, amit az egód akar.

Az a titka a flow-nak, hogy nem akarsz semmit. Ez a legnehezebb. Mert tudod, hogy mindig minden jól alakul, ezért nincs benned elvárás, hogy ezek a dolgok úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. De félelem sincs benned, hogy nehogy ÚGY alakuljon. Tehát amikor ott vagy ebben a helyzetben, veszel egy mély levegőt. És ennyi.

A 2020-2021-es évek margójára:

Az emberi részednek semmiféle tudatossága, se teremtő ereje, se szabad akarata nincs.

Semmiféle egyedi és szent dolog nincs benne, egy hatalmas nagy mentális program.

Vannak programjai, amiket szeretne futtatni, és ezeket hívjuk vágyaknak.

Hogy mit akar az emberi rész, arról teljesen értelmetlen beszélni, mert nincs tudatában annak, hogy ő egy program.

A hiedelmek régen – több ezer évvel ezelőtt – támogató, kedves, finom dolgok voltak, amik segítettek téged.

De utána az elméd azt mondta, hogy aha, ez bevált, működött, és mint anno Mózes, belevésted a kőtáblába a törvényt. Igen, bejött neked valami, hú, akkor egy kőtábla, belevésve, hogy ez így van, ez szentírás.

És utána mindig ezekhez a kőtáblákhoz nyúltál.

Ha gondolatban végignézel az életeden, akkor tömérdek kőtáblát látsz lerakva, amikbe bele van vésve az összes igazság, amit te igazságnak hiszel, amihez ragaszkodsz. Meg tudod magadban nézni, hogy mennyi ilyen igazságot őrizgetsz, amit mind-mind úgy gondolsz, hogy tényleg úgy van.

A személyiségeddel kapcsolatban is, hogy te ilyen és ilyen személyiség vagy, így működsz, bumm, kőtábla. Nekem erre van szükségem – kőtábla lesz belőle. Erre mindig rá tudsz mutogatni, hogy „mert én ilyen vagyok”.

Amikor dolgozol az aspektusodon, engeded meg, éled meg az aspektust, följön benned valami – és akkor mi lesz a válaszod? Kőtábla, amire rá van írva: mert én ilyen vagyok.

Nem! Ezt már rég elengedhetnéd, hogy ilyen vagy.

Az összes kőtáblát el lehetne engedni, porrá lehetne törni, hadd épüljön be a rendszerbe.

(Kiss Balázs Kunó)

Húsvét margójára

Van ez a kialakult világnézet, a szenvedés, ami teljesen átitatta a földi létezést, és annyira az emberi programozottság részévé vált, hogy el se tudjuk képzelni, hogy milyen lenne e nélkül. Ráadásul az összes spirituális, ezoterikus módszer azon alapszik, hogy a szenvedést megoldd, hogy kilépj belőle.

Az élet nem járna szenvedéssel. De hogyan élhetnél már te szenvedés nélkül, amikor rajtad kívül mindenki szenvedésben él? Bekapcsol a bűntudat, a félelem. A szenvedés nem egy konkrét dolog, hanem egy aspektus, aminek nagyon sok része van: bűntudat, félelem, szégyen, nehézség, küzdelem. Ez az aspektus nagyon, nagyon jól ismer téged, és amikor elkezdesz kijönni belőle, megtalálja a leggyengébb pontodat. Minél kevesebbet akarod etetni, annál jobban utánad megy – és mindig talál valamit, amitől szenvedhet, és ezt meg is tudja indokolni.

Soha nem találsz megoldást a szenvedésre, mindig jól fog esni, mert a személyiséged ebből tartja fönn a létezését. Van egy részed, ami ezt imádja.

Ezt a részedet soha a büdös életben nem fogod tudni jóllakatni, se megváltoztatni, se elmulasztani, semmit nem fogsz tudni vele csinálni.

Most minden arra irányul, hogy mindent jobbá akarunk tenni azért, mert szenvedünk valamitől, ami nem jó. Azt gondolod, ha most ezt abbahagyjuk, akkor mindent úgy hagyunk, ahogy van, és minden így marad. De nem!

Mi a megoldás? Veszel egy nagy levegőt, és bejössz a középpontodba. Itt békében vagy, és innen nézel ki a szenvedésre. Először tényleg fölerősödik, de egy idő után abbahagyja. Itt is elér ez a hang, csak itt nem mozdít meg, és egy idő után elhalkul.

Ez nem elkülönülés, hanem pont beleolvadás. Benne mersz maradni. Megtapasztalod, hogy különböző szintjeid vannak. Lesz olyan szinted, ahol ez hatni fog, és lesz olyan, ahol nem. Amikor a középpontodban vagy, akkor az nem azt jelenti, hogy mindenből kivonódtál, hanem mindenben benne vagy egyszerre.

"Az egészség azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandók bedőlni a negativitásnak. Először is, miért dőlne be valaki a negativitásnak? Egyesek miért annyira fogékonyak a programozásra? Vannak, akiken annyiszor uralkodik el a félelem, ahányszor csak kinyitnak egy éppen aktuális betegségről beszámoló folyóiratot. Ez a bennük eleve meglevő félelem és bűntudat mennyiségével függ össze. A félelem mennyisége valójában a tudattalan bűntudat mennyiségéből következik. Olyan, mintha az arra hajlamos embert valósággal vonzaná a félelem, és amikor egy betegségről hall, a mentális programozás pont elegendő mértékben működik nála ahhoz, hogy ezzel elősegítse annak bekövetkeztét.
Az egészséghez meg kell lennie bennünk a hajlandóságnak, hogy olyan mentális hozzáállást alakítsunk ki, ami pozitív és építő jellegű, és hogy elengedjük negatív álláspontjainkat. Az is jótékony hatású, ha készek vagyunk nagyvonalúan és megbocsátóan viszonyulni az élethez, ugyanakkor nem vagyunk hajlandók bedőlni a negatív programozásnak. Az szükséges hozzá, hogy hajlandók legyünk belátni az elme erejét. Amikor meg tagadjuk a betegséget, vagy valami „odakintit” okolunk érte, akkor kiadjuk a kezünkből ezt az erőt.
A 200 alatti energiamezők elősegítik azt, hogy áldozattá váljunk. 200 alatt az ember kiadja a kezéből az erejét, és valami rajta kívüli dologba helyezi. Alacsonyabb szinteken az ember tudat alatt azt mondja magában, hogy boldogsága és túlélése valami rajta kívüliből fakad.
Amikor valaki az igazság 200-as szintje fölé emelkedik, akkor az energiamezők már pozitívak, és látható módon nyeri vissza erejét. Most már azt mondja: „Bennem, egyedül bennem rejlik az erő ahhoz, hogy megteremtsem a boldogságot és a lehetőségeket az életemben. Belőlem fakad.” Azt is belátja, hogy az egészség olyasmi, ami belülről fakad, és nem hiszi többé, hogy a betegség tehetetlen áldozata lenne."

Forrás: David R. Hawkins - Gyógyulás és Felépülés, 4. fejezet: Egészség, 115. oldal

Nincsenek mások. Kell folytatnom? Innen már az egész gondolatmeneted hibás. Mármint igen, pszichológiai értelemben igaz, amit írtál. De valójában nem.

Nincsenek mások.

A kegyetlenkedés mögött az van, hogy elfojtod magadban a sötét részed, és átveszi fölötted az irányítást ez az aspektus. Ha megérted, hogy nincs ilyen, hogy kegyetlenkedés, mert nincs kinek és nincs kivel kegyetlenkedni, akkor megszűnik.

Amíg "van más", aki kegyetlenkedik veled, addig addig igen, meg fogod tapasztalni. de nincs más. Csak Te vagy.

Egyetlenegy dolog az, ami ellenetek dolgozik: ahogy Adamus szokta mondani, a makyo. Ez a spirituális elterelés.

Az életben annyira könnyű elterelni magunkat. És tudjátok miért? Mert van „jó” meg „rossz”.
Azzal tereled el magad, hogy kitalálsz magadnak valamit, amiről azt hiszed, hogy jó.

Nemrég meséltem nektek Yuval Harariról, akinek van 3 könyve, de a lényege ezeknek a könyveknek az, hogy ő, mint történész, kutatta, hogy az emberiség miért így működik. Miért tud létrehozni civilizációt. Zseniális, amire rájött, egyértelműen bebizonyítja, hogy az emberiség azért tudott így működni, mert ki tudott találni magának történeteket, amikért mindenki tudott összefogva dolgozni, és mindenki elhitte, hogy igazak.

Ezért működnek ilyen dolgok, mint pl. állam. Az állam, mint olyan, nincs. De mindenki elhiszi, hogy van, és mindenki teszi a dolgát, amit kitalált az emberiség, hogy mi a dolga, ezt igaznak hisszük el, és ezért fog működni, hogy valaki megépíti az utat meg a házakat. Ez nem baj, nem probléma, hogy így van, csak az ember ezeket a kitalált történeteket rakja be az életébe, és ezek működtetik.

És ugyanígy, amikor te is elkezded górcső alá venni, hogy abban hiszel, hogy vannak angyalok, előző életek, ha előveszed nagyon őszintén ezeket a sztorikat, amiket még az én számból is szoktál hallani, meg mindenféle spiri könyvben olvasod, ez mind-mind csak sztori. Nincs mögöttük semmiféle valóság.

Ezeket a sztorikat annyira el tudja hinni az ember, hogy beleéli magát, mert jól hangzik, kedves, meg egy csomószor tényleg ad az embernek. Ezek a sztorik mindig adnak. Mindig el is vesznek, mert hazugságok, illúziók, de adnak is. Ezért tereled el saját magad, mert kitalálsz egy sztorit, ez lehet az, hogy boldog vagy az éppen aktuális párkapcsolatodban, jó a munkahelyed, szereted, rengeteg ilyen sztorit kitalál az ember magának, amitől igazából szenved, de azt hiszi, hogy jó, és elkezd érte dolgozni.

Kitalálja az ember ezeket a dolgokat, és ezekért lelkesedik. De nem baj, mert izgalmas, meg jó szórakozás. Azt hiszed, hogy megvan az életed értelme. Lekötöd magad, ez az elterelés, a makyo. Azt hiszed, hogy valami értelmes dologgal kötöd le magad, aminek van értelme. Mert kapsz érte pénzt. Amikor benne van az ember, akkor benne van. Nagyon nehéz ebből kijönni.

Amikor bevezettem a „nem számít” fogalmát, akkor az erre irányult. Fölismered, hogy ez egy hazugság, totál elterelés az egész - de ha ezt őszintén tudod játszani annak a tudatában, hogy ez hazugság, ha a hazugságot hazugsággal forszírozod, akkor valódivá válik.

Amíg a hazugságra azt hiszed, hogy igazság, addig belekerülsz az illúzióba. Amíg azt hiszed, hogy ezek az elterelések számítanak, addig nem fogsz tudni belőlük kijönni. A „nem számít” arról szól, hogy úgy tudsz játszani, hogy pontosan tudod, hogy ennek semmi értelme nincs.

(Kiss Balázs Kunó)

Kimozdít.
Amit megszoktál magadról, az nem működik.
Újraprogramozás: minden nap egy új sztorit tudsz betölteni. Minden nap egy új élet. Ami tegnap zavart, az ma már nem fog.

Jan-Feb:
Az igazságot önmagam szabadságában találom meg. A bennünk lévő igazság saját belső döntés kell, hogy legyen.
Belső szabadság.
Hatalmi játszmából gyere végre ki - aki hatalmon van, az irányít. Ellen küzdök, és így akarok szabad lenni. (Nekem senki ne mondja meg, mit csináljak!)
De senki sem tud irányítani téged, csak te saját magadat.
Szabadság: nem függ a külső körülményektől. Ezek nem hatnak rám, ezek nem foglalkoztatnak. Leszarod, nem hergeled magad, felülemelkedsz, nem ez határoz meg téged. Nem valamivel szembeni az igazságod.

Márc-Júl:
Kvadrát: egyik nehezíti a másikat, a másik nehezíti az egyiket - konfliktus. Dupla csavar:
- Megszokott, racionális dolgok, értékek, múlt (Szaturnusz) -- Vízöntő (szabadság)
- Csakis az új, korlátok szétfeszítése, lázadás (Uránusz) - Bika (stabilitás, mozdulatlanság)
"Minden elb.szott", semmi sem működik. A régi az új miatt nem működik, az új meg azért nem, mert a régire vágysz.

Minden pillanatban tudd újraprogramozni magad (Pause gomb) Az új = stabil alap.
Mindig van egy irány, belső elköteleződés, újra kódolási képesség.
Nincsen egy igazság kívülről.

A ma tökéletes igazságom holnap lehet, hogy már nem lesz igaz.
Ne higgy senkinek, bízz magadban.

Csak a valódi maradhat. Tiszta, valódi, örök, esszenciális.
Belemész abba, ami jön, kimaxolod, de nem viszed magaddal a következő pillanatba.

Káosz, lebegés a semmiben. Nem kell nekem megoldanom az életemet.
Ne akard kontrollálni, irányítani, urallni, nem látod át aggyal. Ezért engem se tud senki irányítani.

A Földön csak programmal lehet működni (DNS). Már az egy program, hogy férfi vagyok. De a programon belül tudsz újra programozni.

Mintha nem haladnál semmit... hatalmasat ugranál, de mégsem történik semmi.

Anyagiakban (technika, tudomány) nagy ugrás.

Nem neked kell megoldanod mások életét.
Erőimet fel tudom szabadítani, amik máshol le voltak kötve.
Kihúzzák alólad újra és újra a talajt, és mindig új talajra kell esned.

Márc. pihenés, csendesedés, belső mély átalakulás.
Május. fizikai, anyagi biztonság kérdőjeleződik meg, mély erőt meríthetsz, saját belső biztonság, stabilitás, béke.

Kiszállni abból, ahogyan meghatároztad eddig magad.

Május, Július. mély spirituális időszak, lelki kiteljesedés, belső bölcsesség elmélyülése. Elűzi az összes félelmedet, beviszi a fényt mindenhová, megtisztulás attól, ami nem működik.

Felejtsd el, hogy a vírus után visszatérünk a régihez. Semmi nem lesz már a régi. A régi mintához nem térünk vissza (pl. az utált munkahelyre nem mész vissza dolgozni).

Visszavonulás befelé, nem piszkálod a dolgokat, hanem elcsendesednek, formálódnak benned a dolgok.

Teljesen eltérő tapasztalások ugyanabban a fizikai térben. Buborékok. Nem ütköznek, hanem nem érintkeznek a buborékok. Hagyom, hogy élje mindenki a valóságát.

Márc. Megbékélés, megnyugvás.

“KÉRD és MEGADATIK' - egy újabb szlogen, amely igaz, gyakorlatilag működik is, mégis spirituális körökben gyakran félreértett. A 'Kérd és Megadatik' kijelentést általában úgy értelmezik a tanítványok, hogy kérnem kell az Univerzumtól, az pedig megadja nekem amire vágyom. Ez a hozzáállás az egyik legnagyobb kerékkötője a vágyaink beteljesítésének. Nincs ugyanis egy rajtad kívülálló Univerzum. Az Univerzum Te vagy. Nem intézheted egy rajtad kívülálló entitáshoz, lélekhez, Univerzumhoz a kérésed, mert minden Te vagy. A világ soha semmit nem fog megadni neked, mert a világ is Te vagy. A rejtvény megoldása a következő: felejtsd el azt, hogy te bármit is megkapsz, vagy bármilyen rajtad kívül álló erő segít neked. Nem kell sem elfogadnod az Univerzum ajándékait, sem befogadnod, sem megengedned. Tudom, hogy szőrszálhasogatónak tűnök, mégis annyi embert láttam amiatt elhasalni. Helyettesítsd a fenti hozzáállást azzal, hogy mindent Te adsz magadnak. Egészen pontosan Te teremtesz meg. Még pontosabban, Te bocsátod ki a belsődből, a világ felé. Ettől kezdve fordul a kocka. Nem a világtól (amely csupán egy tükör) fogod elvárni, hogy lépjen feléd és odaadja azt amire vágysz, hanem Te leszel a csatorna, amelyen keresztül a világba áramoltatod a belső kincseidet.

Nézzünk egy praktikus, kézzel fogható példát: éppen nincs pénzed. A 'Kérd és Megadatik' elv szerint ha kérsz az Univerzumtól, az megadja neked. Történik bármi is? Nem igazán! Miért? Mert a tükörképtől várod azt, hogy megmozduljon. A világ nem fog gazdaggá tenni. Persze lophatsz, csalhatsz, hazudhatsz, kihasználhatsz másokat és így lehet pénzed, de ez nem tudatos teremtés. Ez erőszak! Én nem erről beszélek. A valódi gazdagság felé vezető út arról szól, hogy soha többé nem várod a világtól, hogy az jómódúvá tegyen téged. Helyette ráhangolódsz magadban a gazdagság, az érték, az erő, az öröm, az élvezet, a lelkesedés minőségeire és amikor ezekkel az érzésekkel átitatva létezel, bármit is teszel, a világot (tükörkép) fogod gazdagítani. Ekkor a világ nem tehet mást, mint visszatükrözi mindazt amivel gazdagítottad. Kívülállóknak ez persze úgy fog tűnni, hogy a jó, az áldás, az anyagi javak csak úgy záporoznak feléd, de Te tudni fogod, hogy ez csak a látszat. Te vagy az aki a gazdagság, a jólét, a bőség csatornájaként nyilvánulsz meg.

Felejtsd tehát el, hogy megkapsz bármit is. Az 'adj, hogy aztán kaphass' szlogen szintén erről szól, de ez is többnyire zavaros megközelítés övezi. Általában így állnak hozzá az emberek -hasonlóan az előző példához- : 'rendben! akkor először adok! ... oké, adtam... de mikor kapom vissza???' Ismét ott bukik el a dolog, hogy a világtól várod a csodát. A világ semleges, ezt jegyezd meg! Csak azt tükrözi vissza feléd amit kiáramoltatsz. Ha a jómóddal, az anyagi sikerrel kapcsolatban negatív asszociációid vannak, akkor SZÁMODRA az anyagiak negatív színben fognak feltűnni, irritáló tapasztalataid lesznek velük kapcsolatban és visszakapod mindazt amit velük kapcsolatban érzel.

Menjünk még mélyebbre!
Amikor azt mondtam, hogy Te adod a világnak, az még mindig nem a kristálytiszta igazság, de nem tehetek mást, a szavak szintjén óhatatlan, hogy bizonyos mértékű torzítás lép fel. Nem Te adod a világnak az általad lecsatornázott minőségeket. Nem adsz semmit, nem teremtesz semmit. Egyszerűen kiválasztod azt A MÁR MEGLÉVŐ valóságot a végtelen lehetőségek tengeréből, amelyet meg akarsz tapasztalni. Ettől fogva már nem a világgal harcolsz, nem fogsz többé iparkodni az előrejutásod érdekében, nem fogsz lázasan azon munkálkodni hogy magas rezgésszintre kerülj, csak KIVÁLASZTASZ a fókuszoddal egy alternatív valóságot és benne élsz. Végtelen paralel realitások léteznek keresztül kasul. Az az élet, azok a körülmények, amelyeket most élsz, a saját választásaid eredményei. Igen... jól hallottad! Valami oknál fogva Te magad választottad ezeket a körülményeket, a jelenlegi élethelyzetedet. Ahogyan ráhangolódtál erre a valóságra, képes vagy ugyanilyen könnyedén kiválasztani egy másik, kedvedre való valóságot. Ekkor már nem akarod majd manipulálni a külvilágot, nem kérsz embereket arra, hogy adják meg, amit kérsz, nem használod az Univerzumot csomagküldő szolgálatnak. Nem a világot akarod átalakítani többé! Hanem elcsendesedve, belül békésen, a tudatod fókuszával áthangolod magad az új, általad választott valóságra. Érezni fogod a folyamatot a zsigereidben! Az emberek akkor tapasztalnak feszültséget, amikor elkezdik ezt a folyamatot, de állandóan visszajelzést várnak a külvilágtól. A fentiekből következik, hogy ez nem a megfelelő hozzáállás. Meg is indokoltam, hogy miért.

Tehát... nincs rajtad kívül senki és semmi. Nincs senki, aki korlátozhatna, mert csak te vagy. Ez a fizikai világ mondhatjuk, hogy egy álom, amit Te figyelsz, és a Tudatod Terében játszódik le. De nem tehetetlen bábú vagy, akit a Nagy Egész kénye-kedve szerint tologat mint egy sakkbábut. Te vagy a Tér, Te vagy az Álmodó, és az összes szereplő is a Te Tudatodban jelenik meg. Nos... ezek után hogyan akarod szórakoztatni magad? Mit kezdesz ezzel a végtelen szabadsággal? Milyen valóságot akarsz megalkotni a magad örömére?"

- Bentinho Massaro