--- A HANG AZ ÁTALAKÍTÁS, A TRANSZFORMÁCIÓ ESZKÖZE.

A Frekvencia Őrei
- akikké válnotok kell -
megtanulják, miként modulálják a bensőjükben rejlő frekvenciát
a hang segítségével.

A hang bármilyen anyagon áthatol, molekulákat mozdít el
és átrendezi a valóságokat.

Az ősi Egyiptomban az ankh, vagyis az egyiptomi kereszt,
az élet szimbóluma, valójában frekvenciaátalakító volt.

Olyan emberek használták, akik a frekvenciák mesterei voltak
és sokféle dolgot tudtak velük művelni.

Az ankh olyan, mint a hangvilla, képes a hang irányítására.

Erre használták valamikor régen.

Ahhoz, hogy úgy tudjátok használni a hangot,
mint az ősi egyiptomiak,
bizonyítanotok kell

AZ EGYSÉGESSÉGETEKET.

Beavatáson vagy próbán kell keresztülmennetek,
hogy kiderüljön, rátok lehet-e bízni

EKKORA HATALMAT.

A bolygó még nem érett meg rá, hogy ezt az energiát egyszerűen akárki kezébe adják.

Ha már most képesek lennétek ilyen jellegű megnyilvánulásokra, az életetek nem lenne biztonságban, mert túl sokan akarnának visszaélni ezzel a képességgel.

A KÉPESSÉGEKET OLYAN ÜTEMBEN KAPJÁTOK MEG,
AHOGY FOKOZATOSAN MEGÉRTEK A KEZELÉSÜKRE.

A legjobban úgy kezdhetsz el dolgozni a hanggal,
ha hagyod, hogy „játsszon" a testeden.

TEREMTS MAGADBAN EGYENSÚLYT, TISZTÍTSD KI AZ AGYADAT,
ÉS HAGYD, HOGY ÁTÁRAMOLJANAK RAJTAD A HANGOK.

Az ősi misztériumiskolák ezzel a módszerrel dolgoztak
a hanggal, és csoportosan végezve a technika nagyon hatásos.

Sok év múlva, de még ebben az évtizedben meglepetéssel fogjátok tapasztalni, mi mindent vagytok képesek érzékelni a tudatosság összecsengő hangjai vagy szimfóniái játékának eredményeként.

Amikor EgyMásra hangolódtok, megláthatjátok,
mire vagytok képesek anélkül, hogy tudnátok, hogy képesek vagytok rá.

Megtanuljátok, miként kell használni és gondozni ezt az energiát,
hogy elkészíthessétek a saját ankhkulcsotokat.

Ha gyurmát adsz a gyermek kezébe, először még nem tudja, miképpen készítsen belőle különböző formákat.

Tehát gyúrsz neki kis gömböket, hoszszú szálakat,
hogy lássa, mit lehet kihozni a gyurmából.

A gyermek később, miután már sokszor játszott vele,
felfedezi saját kreativitását.

A hang teremtő formáját először lehetőségként látod meg.

Vezetnek és rávezetnek a használatára.

Végül saját MAG-AD FEDezel FEL néhány olyan dolgot, amit a hanggal el lehet érni.

Akkor sokkal merészebbé válsz és megtanulod, mit tud a hang teremteni.

Az energiákat ilyen módon vezetik be, mert biztosan kell tudni, hogy senki nem fogja rossz célra felhasználni,
és senki nem fog túlzásokba esni lelkesedésében.

Nagyon messzire el tudtok majd jutni a hang használatában,
ha már egy ideje dolgoztok vele.

--- "Amikor a tudatotok megtanulja a valóság teremtésének, manipulálásának és irányításának törvényeit,
egészen köny-nyedén tudtok majd olyan formában manifesztálódni, amilyenben csak akartok.

Azok, akik aktivizálták sámáni és ősi emlékeiket, tudják, hogy a régi kultúrák tanításainak egy része arról szólt,
miképp lehet bejutni a különböző valóságokba és megváltozatni azokat.

Bizonyos kultúrákban tisztelték a sámánokat ezért. Genetikus kódolást hordoztak MAGukban, és a bolygó összes lakóinak számához képest nagyon kevesen voltak.

Náluk volt a csoda, a titok, és életben tartották a folyamatot.

Képesek voltak ÁLLAT-OK testébe bújni, és számos MÁS ALAK-OT,
álruhát is ölt-hettek.

Valóban csodálatos tudomány volt."

( BARBARA MARCINIAK: HAJNALHOZÓK - A PLEJÁDOK TANÍTÁSAI)

(FiasTyúkBéliek)

Vizsgálj meg minden kapcsolatodat övező érzést, figyeld meg mennyi mindent sűrítettél be a kettőtök közötti térbe.
Ne tarts benne egyetlen széthúzást megtartó történetet sem a múltadból, a múltatokból.

Mert ha mind az, ami elmúlt és még mindig befolyásol és az olyan sztorik ismételgetésére pazarlod az idődet, amelyek még mindig futnak a fejedben, mert megtartottad ezeket, nem szabadultál meg tőlük, fogoly vagy.

Ha ezeket ismételgeted, ismételten előveszed, ezáltal saját szabadságod nyirbálod meg.

Ha még mindig olyan programokat futtatsz az elmédben, hogy igazold a sértettséged vagy a haragod, melyek összesűrűsödve valójában körülötted keringenek, hatalmas energia örvényt generálsz folyton, rabbá válhatsz, bezárva egy rossz illúzióba; a fejedbe, melyek ismételt
felidézése szenvedést generál a számodra.

Összezsúfolva a múlt összes rossz történetét valójában a saját fejedre szórod. Miközben a sztori szereplőit szidalmazod, de ez benned történik, hé! Kivel teszed ezt valójában?

Valójában mi magunk tarjuk magunkat a múlt börtönében.
Ezáltal hazugságban, hiszen ebben a pillanatban a jelen valóságában, egyetlenegy múltbéli sztori sincs jelen.
Mert mit is csinálunk mi, amikor a fejünkben sztorikat gyártunk újra?
Valójában semmit, és ezt a semmit valamivé tesszük újra, jelentést adunk neki, jelentőssé tesszük, a jelenbe jól betesszük. Nem is lesz így változás, mert nem váltunk...elkeseredve a múlt börtönében várunk, másoktól várva a megváltásunk.

Legyen a jelen egy lehetőség.

Bárki, bármilyen szerepet is játszott a múltadban, húzd ki abból a szerepből, melyet folyton rá osztottál! Húzd ki magadat abból a rossz szappanoperából, melyet lehet, hogy évtizedekig, a fejedben játszottál.

A múltad végre nem kísért, és ha kísértést érzel, tedd fel magadnak a kérdést, ki sért? Miért sértem magam tovább?

Az Önvaló (igazvalód) az elsődleges valóság… a valóság egyszerűen az ego elvesztése… amint felismered, hogy az egó egyáltalán nem valóságos… szépen lassan szertefoszlik… és a Szív átveszi az irányítást... ahhoz, hogy ez megtörténjen nincs szükséged semmilyen tudásra… igazvalód (szív) nem a testen kívül van… nem is egy szerv a testen belül ... a Szív az ember létének a lényegét jelenti… mindennek a középpontját… ha megtörténik ennek a felismerése figyelmed hirtelen befelé fordul… és vele együtt az elme is elmerül benne… nem te teszed, te nem teszel semmit… a mindenütt jelenlévő Abszolút a szívben ragyog… egyszerű lét… a korlátozások nélküli tiszta tudatosság… a „Vagyok ”tapasztalata... semmi nincs ennél könnyebb, mint csak tisztán létezni... amit nem tudsz csinálni... nem tehetsz semmit… a ráeszmélése ennek az igazságnak, csak megszületni tud benned… amint megszűnik benned minden szándékosság, hogy elérj valahova... valahogy megtörténik… de te mint elképzelés (képzelt én, egó) nem tehetsz semmit … csak egyszerűen létezz...időzz az időtlenben, mindaddig, még eltűnik az, aki időzik benne és csak az időtlen marad… akkor ez a tiszta lét, tudatosság, üdv egyben csak úgy szétárad benned … egész lényed átjárja valami megmagyarázhatatlan szavakkal ki nem fejezhető öröm és szeretet kavalkádja… de ne foglalkozz vele... ne kezd el elemezni, továbbra is csak legyél... mert ezek csak a test érzetéhez tartoznak, ne akard megtartani, ne kezdj el ragaszkodni hozzá... a ragaszkodás elválasztottságot hoz létre benned... épp ezért ne dőlj be a gondolataidnak... csak továbbra is maradj tanú... valódi természeted Egy ezzel az Üdvvel... nincs elválasztva tőle..., Szívként mindenki belsőjében, ebben a pillanatban is ott ragyog…
Bona “Hajnal”

Mindig önmagunkkal (onmagunkrol szolo hitunkkel) talalkozunk.

Amig hiszel a gonoszban, a rosszban, h letezik ilyen, addig szembejon, h megmutassa, visszatukrozze, mire figyeltel eddig. Milyen illuzioban hittel eddig. A kulvilag csupan egy tiszta tukor, amely a te hitedet tukrozi vissza.

Amig ellentétekben gondolkodsz, es jonak v rossznak iteled a tapasztalast, addig jonak es rossznak tuno dolgok koszonnek vissza, h ujra atelhesd azt az érzést, h a gonosztol rosszul erzed magad.

Amit kijelentesz, arra az Elet igent mond. Feltetel nelkul. Nem kérdőjelezi meg, amit hiszel, mert mindent megenged.

A "gonosz" (ami nemlétező) ugy van "benned", h vagy Te, aki tapasztalója vagy a vilagnak, es megjelenik benned bizonyos tortenesekrol az itelet. Ebben a pillanatban létezővé akarod tenni a nem létezőt, es borzasztó sok erőfeszítést teszel abba, h bebizonyitsd, h lam, igenis letezik a gonosz, meg a rossz. A mult tapasztalatát bizonyitekkent lobogtatod, ezaltal megerostve a figyelmeddel annak a létét.

Amikor egy itelet (ami nemlétező) felbukkan, csak annyi lenne a dolgod, hogy hagyd beken, engedd meg az o "létezését", azaz természetét, amely az illúzió, tehat a nem-letezes. Ezert tehát ha beken hagyod, termeszetenel fogva visszazuhan a nem-letezesbe.

Es ott maradsz TE, az egyetlen Létező! ❤

Viszont ha nem hagyod beken, es letagadod, h márpedig en nem vagyok gonosz, en nem tudnek ilyen lenni....nos, akkor hitet tettel bele, h Van gonosz, amit meg lehet tagadni. Mert ugye csak azt lehet megtagadni, ami mar van.

Tehat a gonosz tagadasanak a gondolata teszi élővé a te valosagodban a gonosz létezeset.

Ez ott van Benned is. Te vagy Az, aki e sorokat olvassa, ez a Te tudasod, a te felismerésed. Az én szavaim formáján keresztul latod meg eppen a Teljességedet. Te vagy a világod tapasztaloja. Te dontod el, mire figyelsz, mivel rezonalsz, mi a te vilagod es valosagod. Csakis Te ❤

Hagyj mindent békén!

Amikor gondolataid a múltban időznek, ne válj dühössé magadra! Hagyd őket békén! Ne figyeld őket! Ne nézd őket! Ne legyél a tanújuk! Csak hagyd őket békén! Saját akaratukból el fognak tűnni, azon tény következtében, hogy soha nem léteztek Ez egy fontos pont. Ez az oka annak, amiért mindent békén hagysz. Most, ha a dolgok léteznének, ha volna olyan dolog, mint negatív gondolkodás, karma, amitől meg kell szabadulni, akkor munka hárulna rád. Mindenféle dolgot kellene tenned annak érdekében, hogy kannádat, a múltad bűneit eltávolítsd. Folyamatosan dolgoznod kellene. Mindenféle dzsapát, imákat és minden ilyesmit kellene gyakorolnod, hogy a múlt mindezen gondolatait eltávolítsd. De én azt mondom neked, hogy mivel ezek a dolgok sohasem léteztek, először is, miért végeznénk egyáltalán bármiféle munkát? Ó, ha szeretsz dolgozni, az rendben van, de jómagam nagyon lusta vagyok, és minél kevesebbet kell dolgoznom, annál jobb. Tudom, hogy néhányan nehezen tudjátok elképzelni, hogy abszolúte semmit nem kell tennetek a szabaddá válásért, mivel már szabadok vagytok. Mivel olyan nevelésben részesültetek, hogy az élre kerülésért dolgozni, dolgozni és dolgozni kell Miért akarsz az élre kerülni? Minek az élére? Kinek? Előbb vagy utóbb mindennek meg kell változnia. Mindennek meg kell semmisülnie, és vissza kell térnie az elemekhez, ahonnan jött. És úgyszólván mindig új formáknak kell születniük. Tehát célokat próbálsz elérni? Amikor minden más is elenyészik, a céljaid is el fognak enyészni, előbb vagy utóbb.

Gondolj bele, hány civilizációnk élt ezen a bolygón! Sok civilizáció, és mindegyik meghaladta a mi mai fejlettségünket. De hol vannak most? Eltűntek. A nemlétbe olvadtak, ahonnét jöttek.

Vagyis butaság fejleszteni próbálnod magadat, vagy bármit megvalósítani próbálnod. Butaság megváltoztatni próbálni valamit, vagy valamivé válni próbálni. Csupán legyél! Megkérdezheted, hogyan kell csupán lennem. Kérdezés által nem vagy létező. Csupán lenni, az csupán lenni. Nem ennek lenni, vagy annak lenni. Vagy megpróbálni felfedezni, hogyan kell csupán lenni. Csupán lenni, anélkül, hogy megpróbálnád megérteni, hogy az mit jelent. Elemzés nélkül. Töprengés nélkül.

Csupán legyél! Csupán legyél! Csupán legyél! Csupán legyél!

A szavak jelentése csupán elmédben interpretálódik. Ezért van az, hogy akármit mondok, mindegyikőtök másként értelmezi. Mert átszűrődik az elméden. És a szavak összekeverednek a tudatosságoddal és a létezőségeddel, és életed mikéntjének megfelelően jelennek meg. De ha nem-elmével hallgatsz, akkor a helyes jelentést kapod. Más szóval, ne tulajdoníts túl nagy értéket mindannak, amit mondok! Hanem nyisd meg a szívedet, hogy annak kegyelmi része beléphessen, és fölvételével fölemelhesd magad!
A világ növekedését mentális hiedelmek képezik. Minden, amit látsz elméd kivetítése, és mivel állandóan változik, nem mondhatod, hogy ez a valóság. Ezek a dolgok az elme, a gondolatok miatt jönnek hozzánk. A hamis énben való hited miatt képzeled magad emberi lénynek, akinek tapasztalatokon kell keresztülmennie.Az advaita védántában a legtöbben azt hisszük, hogy ha meghallod a megfelelő szót, ha fölébredsz egy bölcs kegyelme révén, akkor szabaddá fogsz válni. Ami valójában vagy, azt neked magadnak kell fölfedezned, és természetesen ezt a testtel való azonosulás abbahagyásával teszed. Ne reagálj kondíciókra! Az önmagadként való léthez csupán a gondolkodás folyamatát kell leállítanod. Mindig emlékezz, hogy a gondolatok azok, amelyek távol tartanak önmagadtól! Fejezd be, hogy oly sok figyelmet fordítasz a gondolataidra, a világra, a testedre! Ismerd föl, hogy mi az, ami visszatart téged! Akkor fölismered, hogy nem te vagy a test, és nem te vagy az elme, hanem az “én” az. Az én a test, és az én az elme. Az én az összes probléma. Különítsd el magadat! Figyelj! Figyeld a mindezekkel a problémákkal rendelkező ént, és meglehetősen hamar jól ki fogod nevetni magad! Tudni fogod, hogy az nem a tested. Nem létezik test. Az olyan, mint a víz a délibábban. Nem létezik víz. Csak akként jelenik meg. A test ezen a módon létezik. Úgy tűnik, neked van tested, de valójában nem neked. Az “én”-nek van teste. És az én valójában nem létezik. Érted most ezt a revelációt? Nem létezik én, nem létezik test. Akkor mi öregszik meg és hal meg? Mi betegszik meg? Mi válik lehangolttá? És a válasz az, hogy semmi. Senki nem létezik, hogy lehangolttá váljon, senki nem létezik, hogy meghaljon. Senki nem létezik, hogy mentálisan szenvedjen. Senki nem marad, hogy bármit is csináljon. Célba értél.

SZABADSÁG

Niszargadata Maharadzsot, a bölcset egyszer arról kérdezték, hogyan érte el a megvilágosodás állapotát. Így válaszolt: „A gurum azt tanította nekem, hogy én vagyok a mindenség legfelsőbb forrása; hogy én vagyok a legvégső létező. Ezen aztán addig tűnődtem, mígnem valóban az lettem." „Szerencsém volt, hogy képes voltam hinni abban, amit mondott" — tette még hozzá.

A szabadság nem más, mint felismerni, hogy ez a mélységesen mély béke, ez az ismeretlen a mi igaz valónk. Minden egyéb csupán ennek az ismeretlennek a kiterjesztése. A testek például. Vagy a fák, azok is mind ennek az ismeretlennek az időbeli és térbeli kiterjesztései. De időbeli kiterjesztések a gondolataink és az érzéseink is. Voltaképpen az egész látható világ nem más, mint az ismeretlennek, ennek a hatalmas csendnek az időbeli kiterjesztése.

Nagyon fontos tehát, hogy elérj arra az érettségi szintre, ahol képes vagy meglátni az alapokat. Ugyanis nagy a különbség az elmebeli zavarok kigyomlálása és a mélyebben rejtező Igazsághoz való leásás között. Előfordult-e már veled, hogy gyomláltál a kertben, de mivel csak a gazok tetejét tépkedted le, azok villámgyorsan visszanőttek, és a fű hamarosan olyan volt, mintha hozzá sem nyúltál volna? A személyiség kigyomlálása is épp ilyen.

Ahhoz, hogy képes légy a gyökerénél fogva eltávolítani a korlátozott énnel való téves azonosulást, teljesen vissza kell nyúlnod annak alapjaihoz. Ez azt jelenti, hogy túl kell látnod szokásos személyes problémáidon. Az ezekkel való foglalatoskodás ugyanis analóg a felszínes gyomlálgatással: ha csak ennyit teszel, biztos lehetsz benne, hogy egy idő után újra felütik a fejüket. Ideig-óráig persze megkönnyebbülést hozhat ez a módszer is, a problémák gyökere azonban ettől még ugyanúgy bennmarad. A tapasztalatgyűjtés — még ha választ is ad bizonyos kérdésekre, és szép élményekkel gazdagítja is az embert nagyon más, mint leásni létünk gyökeréig. Mindaddig, amíg ez utóbbit nem tesszük meg, valójában csak felszínes gyomlálást végzünk.

„És mégis hogyan áshatok le az »én« gyökeréig?" — bizonyára valami ilyesmi kavarog most benned. A válasz az, hogy ismerned kell az egész eredetét, hogy hogyan született. Várj, elmagyarázom. Volt az életedben egy pillanat, amikor az az ártatlan, szavak nélküli elragadtatás és szeretet, amely valójában vagy, elmozdult ebből az ártatlanul elragadtatott, a puszta létezést szerető állapotból, és elkezdte magát a gondolattal azonosítani. Ez — az ártatlan elragadtatástól az önazonosításig vezető folyamat — az, amelyben a szabadság elveszik. Réges-rég, az idők kezdetén megtörtént már, és ma is folyamatosan történik. Hiszen az ártatlanság, a minden létező iránti szeretet és elragadtatás ott van minden új pillanatban. De aztán jön az elme, és kimondja a varázsszót: „enyém". „Ez az enyém... az én gondolatom... az én problémám." De az is lehet, hogy épp ennek az ellenkezőjét mondja: azt, hogy a gondolat vagy a probléma nem az enyém, hanem a „tiéd". Épp itt, ezen a ponton keresendő minden szenvedés és elkülönülés gyökere.

A maga teljességében megélni igaz Énedet, igaz természetedet, nem ugyanaz, mint gondolataiddal felfogni, érzékelni azt. Vedd észre, hogy te magad vagy a csoda, épp ezért nem tudod kívülről szemlélni. Csak belülről tapasztalhatod meg. Ez a nagyon is élő, éber és szeretetteljes csoda az, amely ebben a pillanatban is szemeden keresztül szemléli a világot. Ez az, ami a füleden keresztül hall. Ahelyett, hogy megpróbálnád megérteni, elméddel felfogni mindezt — ami lehetetlen —, azt ajánlom, hogy inkább tedd fel magadnak a kérdést: „Mi az valójában, ami e mögött a szem mögött rejtezik?" Fordulj magadba, és lásd meg, mi is az, ami belülről, a bensődből néz kifelé. Ne félj találkozni magával a csodával, a tiszta szellemmel. Ébredj rá, ki is vagy valójában.

A csoda mindaddig élő marad számunkra, amíg el nem kezdünk elvont eszmékben gondolkodni. Ez utóbbi ugyanis elvágja a vele való kapcsolatunkat. Olyan ez, mintha drágakövet hordoznánk magunknál, de képtelenek lennénk belenyúlni a zsebünkbe, és előhúzni. De ha tudod legbelül, hogy magad vagy a csoda, amely minden pillanatban találkozik magával, rájössz, hogy csak ez a lényeg. Ragaszthatod az adott élményre az „én" vagy a „te" címkét. hívhatod jó napnak vagy pocsék napnak, szépségnek vagy csúnyaságnak, részvétnek vagy kegyetlenségnek — nem számít, ugyanis benne minden esetben a csoda tapasztalja meg saját magát, a csoda nyilvánul meg időben és térben. Ez az egyetlen dolog, ami történik.

Ha ez a felismerés csupán a fejedben történik meg, akkor simán csak tudod, de nem éled az Igazságot. Elméd azt mondja: „Ó, persze, tudom, hogy én vagyok a csoda", miközben tested továbbra is úgy viselkedik, mintha nem kapta volna meg az üzenetet. És az elméd folytatja: „Még most is valaki vagyok, tele aggodalmakkal, célokkal és vágyakkal." Amikor azonban tudatosan megéled ezt a felismerést, egész lényed megérti, felfogja azt. És akkor a levegő szép lassan kiszivárog a felfújt léggömbből. Minden zűrzavar, ellentmondás és az egész addigi hajsza az után a bizonyos valami után leereszt és megszűnik. Megtapasztalod, hogy a tested valóban a csoda kiterjesztése. Ebben az állapotban a test könnyedén, a csoda, a tiszta szellem szavára mozdul.

Képzeld csak el, hogy te vagy a csoda, és beköltözöl egy — a jelenlegitől különböző — testbe, amely tele van belső ellentmondásokkal; vagyis ellentétes erejű célok, vágyak és vonzalmak gyötrik. Ahogy belakod és érzékeled ezt a „másik" testet, rájössz, hogy az azt mozgató eszmék nem valósak. Képzeld el, ahogy belelépsz az új testbe, amelynek fogalma sincs róla, hogy maga a csoda, épp ezért ragaszkodik is ehhez a testhez, amellyel teljes mértékben azonosul. Te, a csoda pedig szeretnéd életre kelteni, belakni, mozgatni ezt a testet. Mivel azonban az utóbbi úgy hiszi, hogy nem szabad kiengednie kezéből az irányítást, minden egyes lépésnél harcol ellened. Ha fel szeretnéd emelni a kart, megfeszül és ellenáll; ha szóra szeretnéd nyitni a szájat, összeakad a nyelv; tehát ha ki szeretnéd fejezni a létedből fakadó elragadtatást, mindig a test által állított akadályokkal találod szemben magad. Hiába a világ legtisztább és legnemesebb szándéka, hiába a rengeteg energia, a test nem képes máshogy reagálni erre a hatalmas szeretetre, csak ellentmondással. Végül olyannyira megkeményíti a csoda energiájával való harc, hogy már szinte mozdulni, beszélni és gondolkodni sem képes.

Most pedig képzeld el, hogy kilépsz ebből a testből, és könnyedén átlépsz egy másikba, amely mélyen, sejtszinten tökéletesen tisztában van vele, hogy maga a csoda. Épp úgy néz ki, és úgy viselkedik, mint minden más test, mégsem igazán az, hiszen tudja, hogy valójában nem más, mint a csoda anyagi kifejeződése. Amikor tehát a csoda belakja, minden pofonegyszerűen működik. „Ó, rendben. Akkor mostantól tudok mozogni" — gondolja. Érzed, milyen lehet egy ilyen önmaga csodavoltát ismerő testben létezni?

Ahhoz, hogy egy test képes legyen ilyen mértékben átadni magát igaz természetének, nagyon mélyen át kell élnie a csodát, és meg kell tudnia szabadulni az énkép legutolsó elemétől is. Ellenkező esetben csak megmerevedne, ahogy az első példában láttuk. Amint az ítélkezés vagy a téves azonosulás legapróbb szikrája is jelen van a testben, az ízületek mintha berozsdásodnának. Ha megjelenik a holnappal kapcsolatos aggodalom, ugyanez a rugalmatlanság lesz a vége. Tehát a testnek ahhoz, hogy tudatosan megélhesse a csodát, tökéletesen meg kell szabadulnia mindenféle személyes céltól és érdektől.

A test-elmének nem elég csupán úgy gondolnia, hogy jó ötlet lenne megválnia személyes identitásától — ettől az még nem fog sikerülni. Az egésznek ugyanis magától, teljesen természetes módon kell megtörténnie, miután a létezés felismerte, hogy valójában ő az egyetlen létező a világon. Ez amolyan zsigeri dolog. Bizserget már? Érzed, hogy nem kell semmihez ragaszkodnod? Semmilyen nézőponthoz. Elkülönülés valójában nem létezik.

Ezért mondják, hogy az Igazság felszabadít. Ehhez azonban egész lényeddel meg kell élned azt. Eggyé kell válnod vele, tudatosan. A felszínes gyomlálgatás nem elég; nem elég csupán „jobb" eszmékkel, illúziókkal helyettesíteni a régieket. Hiszen egyetlen énközpontú gondolat, és a folyamat máris megakad: a test máris nem tud olyan jól mozogni. Mindegy, milyen gondolatról van szó. Bár valóban akad köztük olyan, amelyik kicsivel kisebb akadályt állít a többinél, így ideig-óráig segíthet a személyiség manőverezésében. Ha ilyen módon alakítod át, újítod meg a személyiségedet, tested magasabb energiaszintre léphet, a téves azonosulástól azonban nem szabadul meg. Ettől tehát még nem indul be a tánc. Ahhoz fel kell ismerned igaz valódat. Ehhez pedig — mint már említettem — nem elég a felszínes gyomlálgatás. Ébredj hát fel, és találj rá örök, el nem múló természetedre ahelyett, hogy neurózisodat kezelgetnéd.

A jó hír az, hogy a világon minden — természetes hajlamánál fogva — az önfelszabadítás irányába halad. Minden, amihez ragaszkodunk, akadályoz minket ezen az úton. Ha tehát úgy érzed, hogy nem a teljes önfelszabadítás felé haladsz, biztos lehetsz benne, hogy leragadtál valami statikus dolognál — például egy eszménél vagy emléknél. Utóbbi ugyanúgy lehet egy húsz évvel ezelőtti nagy pillanat, mint egy tegnap történt, jelentéktelennek tűnő esemény. Ha ragaszkodsz valamilyen önazonossághoz, eszméhez, ítélethez, vádhoz, áldozatszerephez, bűntudathoz stb., az mindig hátráltatja a szabadság megtalálását. Ha meg akarsz szabadulni ezektől a dolgoktól, ne próbáld átdolgozni, valami mással helyettesíteni őket, inkább engedd el örökre.

A mindennapi életben az átdolgozást általában elfogadjuk, a teljes elengedés azonban tabu. Az átdolgozásnak ez a fajtája — amikor úgy szabadulunk meg valamilyen nyomasztó tapasztalattól, mentális tartalomtól, hogy egy szebb és jobb kontextusba helyezzük — nagyon mélyen gyökerezik. Ideig-óráig segíthet is ez a mechanizmus, az elkülönülés álmából azonban csak akkor ébredhetünk fel, ha teljesen leromboljuk és elengedjük tévhiteinket.

Ismeretlen, igaz természeted képes rá, hogy felébressze önmagát, amint ráérzel az ízére, milyen nagyszerű dolog is elengedni berögzült mentális struktúráidat. Igaz meggyőződés ugyanis nem létezik. Gondolkozz el ezen.

Adyashanti – Az üresség tánca

Kérlek, ne próbálj semmin és senkin "túl lenni". Ezzel csak elválasztod magad attól a részedtől, melynek szeretetteljes figyelemre van szüksége. Ne hidd el azt a hazugságot, hogy már "túl kellene lenned" valamin "mostanra". Hogy "mostanra" már immunisnak kéne lenned, vagy legalábbis "megvilágosodottabbnak".
Ne próbálj túl lenni a gyászodon, a szomorúságodon, a zavarodottságodon, az üresség érzésén. Érezd ezeket a barátokat teljes mivoltukban, hagyd, hogy ezek a szent és félreértett energiák úgy áramoljanak át rajtad, mint egy áldott szökőár. Ők nem negatívak, hanem a tudatosság részei, a teljesség darabkái, melyek érezve akarnak lenni a te végtelenségedben. Azért jöttek, hogy tisztítsanak, nem azért, hogy büntessenek. Hagyj fel azzal, hogy megcímkézed őket, megítéled őket, csak érezd a zabolátlan, nyers energiájukat.
Utazz az élet ősi és nyugalmas idővonalán, de ne az elme sürgető menetrendje szerint.
És ne hasonlítsd magad senki máshoz! Egyedi vagy. Az Univerzum oldaláról nézve, nincs "mostanra", csak a most van, csak az, ami ebben a pillanatban élő.
A teljesség nem az időben található, a gyógyulás pedig nem egy úti cél.

Az éremnek mindig megvan mindkét oldala.

Ha az érem egyik oldala most éppen az, hogy rosszul érzed magad, de figyelsz belülre, és nem a tüneteket nézed – hogy a fizikai jelek azt mutatják, hogy rosszul érzed magad –, hanem kilépsz az elméből, és belülre figyelsz, akkor azt tapasztalod, hogy valójában eközben tök jól szórakozol magadon, és jól érzed magad.

Egyszerre ott van az, hogy fáj is, meg közben, hogy boldog is vagyok, és jól érzem magam.

De ha csak a 3 dimenziós agyaddal nézed, akkor a szuperpozícióját nézed meg a valószínűségi hullámoknak, és csak azt az egy szuperpozícióját látod, hogy rosszul érzed magad.

Amikor képes vagy ebből kizoomolni, és befelé figyelni, a multidimenzionális tudatodba, akkor ott látod, hogy benned éppolyan valóság, hogy közben jól is vagy.

Ekkor rájössz arra, hogy tényleg egyszerre vannak ott benned az ÉS dolgok.

De ez nem azt jelenti, hogy megszűnik a rossz. Ne akard megszüntetni a fájdalmat, mert azzal létrehozol egy tagadást, egy hazugságot magadban! Hanem arra jössz rá, hogy egyszerre létezik benned mindkettő. Nincs „vagy”. „És” van.

“KÉRD és MEGADATIK' - egy újabb szlogen, amely igaz, gyakorlatilag működik is, mégis spirituális körökben gyakran félreértett. A 'Kérd és Megadatik' kijelentést általában úgy értelmezik a tanítványok, hogy kérnem kell az Univerzumtól, az pedig megadja nekem amire vágyom. Ez a hozzáállás az egyik legnagyobb kerékkötője a vágyaink beteljesítésének. Nincs ugyanis egy rajtad kívülálló Univerzum. Az Univerzum Te vagy. Nem intézheted egy rajtad kívülálló entitáshoz, lélekhez, Univerzumhoz a kérésed, mert minden Te vagy. A világ soha semmit nem fog megadni neked, mert a világ is Te vagy. A rejtvény megoldása a következő: felejtsd el azt, hogy te bármit is megkapsz, vagy bármilyen rajtad kívül álló erő segít neked. Nem kell sem elfogadnod az Univerzum ajándékait, sem befogadnod, sem megengedned. Tudom, hogy szőrszálhasogatónak tűnök, mégis annyi embert láttam amiatt elhasalni. Helyettesítsd a fenti hozzáállást azzal, hogy mindent Te adsz magadnak. Egészen pontosan Te teremtesz meg. Még pontosabban, Te bocsátod ki a belsődből, a világ felé. Ettől kezdve fordul a kocka. Nem a világtól (amely csupán egy tükör) fogod elvárni, hogy lépjen feléd és odaadja azt amire vágysz, hanem Te leszel a csatorna, amelyen keresztül a világba áramoltatod a belső kincseidet.

Nézzünk egy praktikus, kézzel fogható példát: éppen nincs pénzed. A 'Kérd és Megadatik' elv szerint ha kérsz az Univerzumtól, az megadja neked. Történik bármi is? Nem igazán! Miért? Mert a tükörképtől várod azt, hogy megmozduljon. A világ nem fog gazdaggá tenni. Persze lophatsz, csalhatsz, hazudhatsz, kihasználhatsz másokat és így lehet pénzed, de ez nem tudatos teremtés. Ez erőszak! Én nem erről beszélek. A valódi gazdagság felé vezető út arról szól, hogy soha többé nem várod a világtól, hogy az jómódúvá tegyen téged. Helyette ráhangolódsz magadban a gazdagság, az érték, az erő, az öröm, az élvezet, a lelkesedés minőségeire és amikor ezekkel az érzésekkel átitatva létezel, bármit is teszel, a világot (tükörkép) fogod gazdagítani. Ekkor a világ nem tehet mást, mint visszatükrözi mindazt amivel gazdagítottad. Kívülállóknak ez persze úgy fog tűnni, hogy a jó, az áldás, az anyagi javak csak úgy záporoznak feléd, de Te tudni fogod, hogy ez csak a látszat. Te vagy az aki a gazdagság, a jólét, a bőség csatornájaként nyilvánulsz meg.

Felejtsd tehát el, hogy megkapsz bármit is. Az 'adj, hogy aztán kaphass' szlogen szintén erről szól, de ez is többnyire zavaros megközelítés övezi. Általában így állnak hozzá az emberek -hasonlóan az előző példához- : 'rendben! akkor először adok! ... oké, adtam... de mikor kapom vissza???' Ismét ott bukik el a dolog, hogy a világtól várod a csodát. A világ semleges, ezt jegyezd meg! Csak azt tükrözi vissza feléd amit kiáramoltatsz. Ha a jómóddal, az anyagi sikerrel kapcsolatban negatív asszociációid vannak, akkor SZÁMODRA az anyagiak negatív színben fognak feltűnni, irritáló tapasztalataid lesznek velük kapcsolatban és visszakapod mindazt amit velük kapcsolatban érzel.

Menjünk még mélyebbre!
Amikor azt mondtam, hogy Te adod a világnak, az még mindig nem a kristálytiszta igazság, de nem tehetek mást, a szavak szintjén óhatatlan, hogy bizonyos mértékű torzítás lép fel. Nem Te adod a világnak az általad lecsatornázott minőségeket. Nem adsz semmit, nem teremtesz semmit. Egyszerűen kiválasztod azt A MÁR MEGLÉVŐ valóságot a végtelen lehetőséget tengeréből, amelyek meg akarsz tapasztalni. Ettől fogva már nem a világgal harcolsz, nem fogsz többé iparkodni az előrejutásod érdekében, nem fogsz lázasan azon munkálkodni hogy magas rezgésszintre kerülj, csak KIVÁLASZTASZ a fókuszoddal egy alternatív valóságot és benne élsz. Végtelen paralel realitások léteznek keresztül kasul. Az az élet, azok a körülmények amelyeket most élsz a saját választásaid eredményei. Igen... jól hallottad! Valami oknál fogva Te magad választottad ezeket a körülményeket, a jelenlegi élethelyzetedet. Ahogyan ráhangolódtál erre a valóságra, képes vagy ugyanilyen könnyedén kiválasztani egy másik, kedvedre való valóságot. Ekkor már nem akarod majd manipulálni a külvilágot, nem kérsz embereket arra, hogy adják meg amit kérsz, nem használod az Univerzumot csomagküldő szolgálatnak. Nem a világot akarod átalakítani többé! Hanem elcsendesedve, belül békésen, a tudatod fókuszával áthangolod magad az új, általad választott valóságra. Érezni fogod a folyamatot a zsigereidben! Az emberek akkor tapasztalnak feszültséget, amikor elkezdik ezt a folyamatot, de állandóan visszajelzést várnak a külvilágtól. A fentiekből következik, hogy ez nem a megfelelő hozzáállás. Meg is indokoltam, hogy miért.

Tehát... nincs rajtad kívül senki és semmi. Nincs senki aki korlátozhatna, mert csak te vagy. Ez a fizikai világ mondhatjuk, hogy egy álom, amit Te figyelsz, és a Tudatod Terében játszódik le. De nem tehetetlen bábú vagy, akit a Nagy Egész kénye-kedve szerint tologat mint egy sakkbábut. Te vagy a Tér, Te vagy az Álmodó, és az összes szereplő is a Te Tudatodban jelenik meg. Nos... ezek után hogyan akarod szórakoztatni magad? Mit kezdesz ezzel a végtelen szabadsággal? Milyen valóságot akarsz megalkotni a magad örömére?"

- Bentinho Massaro