Csak tapaszalj! És ezt a legteljesebb önátadással, a Vanság megengedésével, és az arra való rácsodálkozással tedd, hogy mekkora boldogság átélni ezt a pillanatot annak teljességében és tisztaságában. Mindennemű megkérdôjelezés nélkül, teljes alázattal, tudva, hogy a Létezés célja mindig önmaga, azaz a boldogság megtapasztalása annak végtelen lehetséges formájában.

A negatív érzelem megjelenése pozitív, észreveszed és képen vagy meglátni a negatív érzelmet, ami azt is jelenti, hogy AZ NEM TE VAGY. Magasabb tudatszinten vagy: ha nem lennél, akkor az érzelmet még csak tudatosítani sem lennél képes. (Ha egy szinten lennél az érzelemmel, maga lennél az érzelem, és elvesznél benne. Fel sem tűnne, hogy létezik.) Amikor felismered, örülj neki! De jó, hogy feljött egy negatív érzelem!

Megérted, hogy amikor rosszul érzed magad, az azt megelőző pillanatokban épp egy hiedelem aktiválódott benned, amelyet a környezeted vagy a gondolkodásmódod indított be. AZ A HIEDELEM, NÉZŐPONT, AMI AKTIVÁLÓDOTT, MÁR NEM SZOLGÁLJA A JAVADAT. Ez minden, ami lejátszódik.

Azt is tudatja az érzelem, hogy ÉPP EGY MAGASABB SZINTŰ VALÓSÁGBA KÉSZÜLSZ BELÉPNI.

Felismered, hogy megválaszthatod a negatív érzelmekre adott válaszreakciódat. Hamisan hiszik, hogy "feljött egy negatív érzelem, úgyhogy ez a negatív érzelem határozza meg, hogy ki vagyok" "Még mindig rossz vagyok, még mindig valami baj van velem" "Még mindig nem értem, hogyan működik ez az egész."

Bármi, amit hosszú időn át szokásszerűen csinálsz, idővel érzéketlenné válsz rá.
Az ellentétek megtapasztalása jó jel: azt jelenti, hogy rendkívül aktív és tudatos vagy. Ahogy beüt a negatív érzés, az első reakciód az legyen: HURRÁ, EZ JÓ MÓKA! Tény, hogy maga az érzés kellemetlen, de tudod, volt már ilyen korábban, nem nagy ügy. Azt is tudatosítsd, hogy azért jött a negatív érzelem, mert meghaladtad önmagad és magasabb frekvenciára léptél. KITÁGULÁSBA KEZDTÉL, ÉS ÍGY A RÉGI ÖSSZESZORULTSÁG AZONNAL MEGMUTATJA MAGÁT.

Amikor növekedsz, előbb-utóbb bele fogsz ütközni egy rezgésbeli falba. Hozzányomódsz a jelenlegi megszokott paradigmád falához. Az energiád kezd kiterjedni, kezdi meghaladni a jelen paradigmád korlátait, de addig nem tud kiteljesedni, amíg rá nem lát, mi tartja vissza - és EZ A VISSZATARTÓ ERŐ MÉG MINDIG A RÉGI PARADIGMA RÉSZE.

Nagyon sok olyan része van a régi paradigmádnak, amelyekre egyáltalán nem szükséges ránézned. EZEK A RÉSZEK NEM FOGNAK FELJÖNNI, HA AZ ÖRÖMÖDBE TERJESZKEDSZ. Itt csúszik félre az árnyékmunka, amikor minden apró sötét szirszart megnézegetünk magunknak. 10-ből 9 dologra EGYÁLTALÁN MÉG CSAK RÁ SEM KELL NÉZNED.
AZ ÁRNYÉKMUNKA SZÜKSÉGTELEN TUDATI ENERGIAPAZARLÁS, szóval ÁLLJ LE VELE!

Ha nem tágulnál, nem éreznél szorítást. Nem vehetnéd észre, milyen régi rezgésű paradigmákhoz ragaszkodsz, ha nem nőtted volna ki már most a rezgéseddel. Rossz irányból közelítesz, ha ítélkezel, mikor rosszul érzed magad. Mintha azt mondanád: "óó, éppen összehúzódok". De ennek az ellenkezője történik! A negatív érzelmeket azonnal A MAGABIZTOSSÁG HELYÉRŐL KÖZELÍTSD MEG! TUDD, HOGY TE VAGY AZ, AKI NÖVEKEDSZ, KITELJESEDSZ!!!

Amikor így állsz hozzá, továbbra is kitágulást fogsz tapasztalni, de közben megtudod, mi illik még hozzád, mit nőtté már ki, és milyen új paradigmákat vennél magadra.

Amint belebotlasz egy hiedelembe, azonnal lesz rá egy érzelmi reakciód, aztán jönnek a gondolatok. Ha nem éreznéd az érzelmet, képtelen lennél magát a hiedelmet megtalálni. Az érzelem minket szolgál.
Az érzelem nem mondja azt, hogy húzódj össze. TE ÉRTELMEZED ÚGY A FELBUKKANÓ ÉRZELMET, HOGY AZ A VISSZAVONULÁST JELENTSE.
SOHA NE A KÖRÜLMÉNYEIDET OKOLD! AZ ÉRZELEM PEDIG EGY KÖRÜLMÉNY! Nem belső állapot, csak egy felbukkanó körülmény.

A VAGYOK AZ EGYEDÜLI BELSŐ ÁLLAPOT. MINDEN MÁS - HIEDELEM, ÉRZELEM, GONDOLAT, FIZIKAI KÖRNYEZET - csak körülmény. A nézőpontod, a tudatállapotod, a rezgésbeli frekvenciád azok a tényezők, amelyek a belső világodhoz tartoznak.

A tágulás, lelkesedés közben a paradigmához ütközéskor ha azt mondod, hogy valamit rosszul csinálok, akkor azonnal lecsökken a frekvenciád, azt sugallva magadnak, hogy "nem vagyok kész a paradigmaváltásra, inkább visszahúzódom a csigaházamba, ahol minden kényelmes. Borzasztó érzés ugyan, de attól még kényelmes."

De jó! haladok, és jól érzem magam, mert a negatív érzelem jelzi, hogy kiteljesedőben vagyok és átléptem a határt! Ezek után nyugodtan ránézhetsz, megnézheted, honnan jött, megtalálod a hiedelmet, amelyből felbugyogott, és amely hiedelem azt mondja: "Értéktelennek tartom magam, nem érdemlek ekkora örömöt és boldogságot". Igaz ez a hiedelem? Persze, hogy nem. Hiszen ÉN MAGAM VAGYOK A LÉTEZÉS, CSAK EGYETLEN LÉTEZŐ VAN, ÉS ÁLTALA ALKOTOM MEG SAJÁT MAGAM ÚJRA ÉS ÚJRA A BOLDOGSÁG ÁLLAPOTÁBAN, HOGY KIFEJEZZE A BOLDOGSÁGÁT. Viszont időközben keresztbe tettem magamnak azzal, hogy hallgattam néhány birkára/emberre/nevelőre, de A TŐLÜK ÁTVETT HIEDELEM MÁR ÉRTELMETLEN A SZÁMOMRA. Hülyeség volt elhinni, hogy nem vagyok érdemes ilyen mértékű boldogságra. Most már nem kompatibilis ez a hiedelem azzal a megértési szinttel, amelyen most vagyok. TUDOM, HOGY ELVÁLASZTHATATLAN VAGYOK A MINDENSÉGTŐL.

Ekkor egy másik nézőpontba helyezkedsz, amely egy kis idő múlva új hiedelemrendszerré szilárdul, és ennek az új hiedelemrendszernek az energetikája fogja létrehozni a fizikai valóságodat. Ezt az új hiedelemrendszert is élvezheted egy darabig, majd egy idő után ezt is ki fogod nőni, mert megtanultál mindent belőle, amit lehetett. Minden előnyét magadba szívtad, és készen állsz arra, hogy továbblépj.

Keresés célja: felismerni azt, aki valójában vagy. Mintha sosa nem hagytak volna magadra. És mindaz a küszködés, erőlködés, amibe belehajtottad magad, azonnal megbocsátást nyer, azonnal szeretve van, azonnal elengedődik, többé nem lesz kapcsolatod az erőlködéssel. Mindannyian arra vágytok, hogy megerősítsétek ezt a kapcsolatot az Énnel. A legtermészetesebb módja ennek, hogy MINDIG FIGYELSZ ERRE A VALAMIRE... mert magas intelligenciájú, mindig jelenlévő, minden lépésednél ott van veled, ott van minden egyes gondolatodnál, ott van a tudatod minden megmozdulásánál.

Ez a valami mindig ott van, és visszajelzi, hogy mennyire vagy kibillenve vagy összhangban a Valódi Lényed Nagyobb Intelligenciájával.

Nem mások követése a természetes út. Ezt onnan tudhatod hogy túl sok az elme. Túl mesterkélt. Túl sok keresés, túl sok agyalás, túl sok heti összejövetel. Túl sok könyvolvasás. Ez nem természetes. Nem az Édenkert. Nem az örömteli és erőfeszítésmentes megközelítés.
Fel kell ismernetek, hogy soha nem fogjátok megtalálni azt, amit kerestek más mesterek útjait járva. A magad módját kell megtalálnod, a saját utadat kell járnod. Ennek módja: kevesebb elme, több belső rezonancia. A Szív rezonanciájára figyelés.

FIGYELJ ODA AZ ALAPELV INTELLIGENCIÁJÁRA, AMELY ÉLETED MINDEN MÁSODPERCÉBEN KOMMUNIKÁL VELED.
MINDEN, AMIT KERESEL, ITT VAN. ÉS FOLYAMATOSAN KOMMUNIKÁL VELED egy nagyon egyszerű vezérlőrendszeren keresztül: jól érzem magam, rosszul érzem magam. Mindössze ennyit kell tudni.

Amikor jól érzed magad, a rezgésbeli állapotod, amely az alapján változik, hogy épp mit hiszel el, milyen szemszögből nézed és ítéled meg a világot, milyen meghatározásokkal élsz, mi az, aminek ellenállsz - vonatkozhat ez egy adott pillanatra, vagy arra, ahogyan az életben úgy általánosságban milyen értékek mentén élsz, vonatkozhat az értékességedre, arra, hogy mennyire tekinted magad szerethetőnek vagy épp nem szerethetőnek, vonatkozhat arra, hogy milyen nézőpontból tekintesz a szüleidre, a gyerekedire vagy a párodra, arra, hogyan látod a vágyaidat és az álmaidat az életben, milyen szemüvegen keresztül nézel arra az állapotra, ahol éppen tartasz.

Mindazon dolgok, amik irányában meghatározásokkal élsz, amikről egy bizonyos nézőpontod van - és bizony rengeteg nézőpontod van sok dologról - ezek közül nem is mindegyik nézőpontot választottuk ki tudatosan. A jó és rossz között az érzelmi hullámvasút számos szintje lehetséges.

Mégis, bárhol tartasz az összhangodat tekintve, EGY MÁSODPERCNYIRE VAGY ATTÓL, HOGY MÁHOGY LÁSD, MÁS SZEMSZÖGBŐL ÉRTSD MEG ÖNMAGADAT, ÉS MINDAZT, AMI TÖRTÉNIK AZ ÉLETEDBEN általad, rajtad keresztül. EGY PILLANATRA VAGY ATTÓL, HOGY VISSZAKERÜLJ AZ ÖSSZHANG ÁLLAPOTÁBA.

ÖSSZHANGBAN VAGY AZZAL AZ INTELLIGENCIÁVAL, AMI MOST IS JELEN VAN. NEM TE AKAROD KORLÁTOZOTT NÉZŐPONTOKBÓL KITALÁLNI A DOLGOKAT. Ez egyenes út a szerénység és ALÁZATOSSÁG felé. Visszavezet az ártatlanságba.

A JÓ ÉRZÉSEK, A MEGKÖNNYEBBÜLÉS ÚTJA AZ ÖNZETLEN ÚT.

Mi kell ahhoz, hogy valaki mindig jól érezze magát a bőrében? Az, hogy NE RAGASZKODJUNK MEREVEN A SAJÁT GONDOLKODÁSUNKHOZ ÉS NÉZŐPONTJAINKHOZ.

Amikor beleragadsz saját, rossz érzést keltő gondolkodásodba, az maga az arrogancia, az egó hatás. Hiányzik valami és arra vársz, hogy a kis picurka, erőtlen elméd ki tud majd találni valami jobbat, mint a Magasabb Éned természetes válaszreakciója, ami a következő: "CSERÉLD FEL A SZENVEDÉST OKOZÓ NÉZŐPONTODAT EGY MÁSIK NÉZŐPONTRA, ÉS JÓL FOGOD ÉREZNI MAGAD."

És talán lesznek pillanatnyi bepillantásaid, mert az emberi elméd felveheti a Magasabb Intelligencia nézőpontját (láss Isten szemszögéből), ha azonban ehhez arrogancia társul, ha azt gondolod, hogy megdolgoztál a szenvedésedért az évek alatt, ezért ragaszkodsz hozzá, és nem engeded, hogy bármi vagy bárki elvegye tőled, és büszkén viseled a szenvedés medálját, akkor bizony vissza fogsz térni a szenvedés perspektívájához:
- hinni fogsz abban, hogy igazad van,
- hinni fogsz abban, hogy ezek meg azok az emberek ezt meg azt tették veled,
- hinni fogsz abban, hogy a sok szenvedést nem te teremtetted magadnak,
- dühös leszel mindenre és mindenkire, de arra nem vagy hajlandó, hogy MEGVÁLTOZTASD A NÉZŐPONTODAT, AZT, AHOGYAN TEKINTESZ A DOLGOKRA.

A legnagyobb akadály nem az, hogy ez az út nehéz vagy bonyolult, hanem hogy ragaszkodsz a szenvedést okozó gondolkodáshoz. Mert egyszer valaki tett veled valamit, és képtelen vagy felismerni, hogy te tetted azt magaddal.
Szerénnyé válni: nézőpontbeli rugalmasság.

Akik a jó érzések irányába fordulnak, azok az idő nagy részében jól érzik magukat a bőrükben. Akik gyakran jól érzik magukat a bőrükben, áttetszővé válnak. Ők azok, akik a legnagyobb hajlandóságot mutatják arra, hogy feláldozzák a saját nézőpontjukat a szeretet, a megbocsátás, az öröm és az összhang oltárán. Önmaguk által belülről vezéreltek. Ők is finomhangolják a tisztánlátásukat, és nyilván tudatosabbá is válhatnak abban, amiben természetes módon jók (követik érzelmi vezérlőrendszerüket). REZGÉSÜK OLYAN ÖSSZHANGBAN VAN AZ EGYSÉGGEL, HOGY RENDKÍVÜLI BÖLCSESSÉG ÁRAMLIK RAJTUK KERESZTÜL.
A keresők számára rendkívül bosszantó, ha felbukkan az életükben egy-egy ember, aki egyszerűen csak boldog. Akik nem ragaszkodnak nézőpontokhoz, csak EGYSZERŰEN BOLDOGOK.

Bosszantó, mert mi keresők olyan keményen melóztunk, hogy megteremtsük saját nyomorunkat, hogy létrehozzuk a szenvedéssel teli, szövevényes, ám lineáris gondolat hálózatunkat, az ok-okozati okoskodást, amit aztán mindenre ráhúztunk. Történt egyszer valami, aztán ennek hatására történt még valami, aztán te azt mondtad, hogy... és én ezért azt tettem, amit tettem. Szóval nekem van igazam!! És ezért szenvedek... Fogadd el! Aztán emelett folyamatosan építünk egy másik hálózatot: ezzel próbáljuk felülírni a szenvedés hálózatát, de ez sosem működik túl jól, mert ez a hálózat, a spirituáis koncepciók is a szenvedés hálózatából épült fel. Ez csak egy újabb darab, egy részegység a linearitás, és ok-okozat dimenziójában. Szóval mekkor kín ebben az állapotunkban egy egyszerű, boldog embert látni. Viszont tanít bennünket valamire. Legyünk hajlandóak elég rugalmassá válni a nézőpontunkat illetően abban a tekintetben, hogy kik vagyünk, mit értünk el, merre tartunk, miről szól az élet, mi a többi ember célja stb.

Ne pusztítsd el azt, ami fájdalmat okoz! Ne is kerüld, ne is félj tőle, hanem kerülj vele harmóniába, egységbe, fogadd be! Ez talán az egyik legnehezebb művelet, a legnagyobb uralkodók sajátja, amikor nem törsz semminek az elpusztítására, hanem az átalakításával nyersz hatalmat felette. A belső alkímia titka ez, s a napokban saját életfájdalmadat vagy képes így, befogadóan átalakítani.

"ÁLLANDÓAN AZT VIZSGÁLOM – miközben vesekövet növesztek – HOGY MI AZ, AMI HOZZÁM TARTOZIK, VAGY MI AZ, AMIT ELVESZÍTHETEK.
Ki akarom jelölni a határaimat, korlátaimat, hogy abból 1 cm-t se veszítsek."

Nem érzed magad otthon, ezért az agy állandó parancsot ad a vizeletürítésre, hogy jelöld már körbe ezt a területet, hogy otthon érezd magad. Nem vagy a helyeden. Új hellyel kapcsolatos dolgok. (Azért játszod el a párkapcsolataidban, mert ott a programozási időszak.) Van-e olyan hely, ahol nem érzed magad otthon?

Fontos nekem az a terület, hogy biztonságot nyújtson, hogy az enyém legyen, ott én vagyok, belefolyhatok a falakba. Jó, kicsi az a keret, ami az enyém, de az mind az enyém. Én vagyok! Mert ha nem, állandóan vissza kell, hogy vegyek magamból! Akkor nem lehetek én a munkahelyemen, nem tudok úgy teljesíteni. Neked ezért fontos az a terület. Mindenkinek másért fontos. Te akkor vagy hatékony és jó, ha ezt így belakhatod. De az csak a tied. És akkor ezt meg kell adni magunknak.

Nem megmondom neki, hogy hogyan csinálja (csak így, egy módon, ahogy én gondolom), hanem alternatívákat adok neki, hogy legyen miből döntenie. Így kialakul a magabiztossága.

Amitől én félek, attól akarom a gyereket megmenteni.

A gyerekben senki nem tudatosítja, hogy ő jól látja a dolgokat: ő maga a tudatosság, csak nem tudatos rá.

A gyerek elkezdi nevelni a szüleit, amikor még tudatosságban él. „Érezzétek jól magatokat, mert csak ennek van értelme.” De a gyerek nem tudja, hogyan magyarázza el, nem tanította meg őt senki. Ezért elkezdődik a játszma, hogy meglássák a szülők magukat a gyerekben. De a gyerek erre nem tudatos.

Ugyanazt kezdi csinálni a gyerek, hogy vegye már magát észre a szülő!

A gyerek az én mesterem. Mutatja, hogy „… nehogy ideges legyél már, hát minek?”

„Erőszakkal jött felém anya.” (Réka)

Anya: a gyereknek azt szeretném megmutatni, hogyan élvezze, és a társadalomnak is feleljen meg – na de te (anya) hogyan élvezed??

A gyerek nem a szavak értelmét fogja fel, hanem az érzelmet, a félelmet, az önértékelési problémát stb. A szavakat meg se hallja a gyerek. A gyerek-szülő kommunikációja nem találkozott soha.

Anyám nevel vagy pedagógus nevel: ugyanaz.

Mi a valódi „nevelés”, azaz iránymutatás? A gyerek képességei révén, amit tud, azt megtapasztalhassa. Megengeded neki, hogy a tudást, aminek a birtokában van, azt élje és tapasztalja.

Mi volt a legrosszabb, amire rá akartak venni kiskorodban a szüleid?

Legszívesebben te hogy nevelted volna őket, hogy milyenek legyenek?

Ha dühös, mérges volt, akkor dühvel utasítod el, dühös vagy (apura). Ő is dühös volt mindenkire (kollégáira, a szegénységre…).

Képtelen <-> Erőszakos

NE KERESD A BOLDOGSÁGOT!!!

A gyerek a szavakat az érzelmeken keresztül tanulja meg. Öt érzékszervével tapasztalja a tárgyakat. Színeket, hangokat, rezgéseket érzékel, ezek által tanulja a világot.

Ha a gyerek feszült, te is pont azt a feszültséget érzed. Mindketten ugyanazt érzitek. Az azonos érzelmek nem hoznak változást.

Az érzelmeimben sosem fogok megnyugodni.

A szülő fő motivációja, hogy a gyereke boldog legyen: a gyereken keresztül visszaigazolást akar kapni a külvilágtól, hogy ő jó és jól van. Lehetőség az élettől a gyerek, hogy újra és újra bizonyíthass.

EZT A BIZONYGATÁST KELL ABBAHAGYNI! Az elme bizonygat.

Magadnak állsz ellen, annak, aki valójában vagy. Nincs küzdelem, nincs félelem, nincs ellenállás ebben (aki valójában vagy). Nem kell senkinek bebizonyítani a képességeidet és visszaigazolást kapni.

A gyerek a tiltást nem érti. Tanítsd meg, mit csináljon, és ne azt, hogy mit ne. Mindig oda kell tenni helyette valamit, két vagy több alternatívát kell odatenni neki, amiből választhat. Pl. 3 öltözet ruhát kiteszel neki, és ő dönt és boldog lesz! Amúgy azért hisztizik, hogy ne te akard megmondani neki.

Forró víz, vasaló: mutasd meg neki, hogy milyen a forró, lassan, biztosan tartva a kezét közelíts a forróhoz a kezével… ő maga fogja elhúzni, mikor érzi, hogy forró (a forró vizet pl. ismeri).

Áramot már nem lehet megmutatni, azt dugd be műanyaggal.

Mástól hall mást: elkezd félni, nem tudja, mi a valóság. Le kell ülni a gyerekkel beszélgetni: kérdezd meg, hogy ő hogyan szeretné? Tedd elé, miből választhat.

Az nem jó neki, hogy „csináld magadtól”, hanem kérdezz: „Tudod-e, hogyan?” „Szeretnéd, hogy segítsek?”

Beszélj a gyerekednek magadról, az életedről, a munkádról az ő szintjén.

A gyerek, aki mindenért meg van dicsérve, de egyszer nem, összezuhan. Minden természetes dologért ne dicsérd! Ez az ő fejlődési folyamata, hogy az ülésből feláll.

Az öröm, lelkesedés benne van, nem kell őt külön dicsérni. Vele együtt lehet örülni!

Mikor kell a dicséret? Pl. úszóversenyen. Elismerés, lelkesedés (pl. munkahelyen bért kapsz): ez egészséges. A gyereket a házi feladatért ne dicsérd, hisz az a dolga. A plusz eredményért jár a dicséret.

Az iskola büntető rendszer: rossz jegyet kapsz. A büntetéstől mindenki fél. Mindenki a hibázástól fél.

Gyereknek el tudod mesélni, hogy te ezt nem így csinálod: „Érdekes dolgokat fogunk tanulni!” (Ne úgy indítsd, hogy „jajj, már megint iskola időszak kezdődik…”)

LELKESÍTSD: 3-assal indul, lehet jobb, hajrá!

Azzal foglalkozz, hogy mi legyen jó!

„Sok ember sok butaságot mond, neked azzal nem kell foglalkoznod!” (Pl. a tanár pesszimistákat mond.) Ha te közben nyugodt vagy!!

Nem hagyod magára, kommunikálsz vele, kapcsolatban állsz vele!

Ha az ellenkezőjét teszi, akkor a te belső állapotodnak áll ellen. Amikor kényszeríted, két havonta sportot változtat… Ha adsz lehetőséget…

Gyerekben benne van, hogy mit akar. Ha jó érzéssel figyelsz rá, adsz irányt, de választhat… : „Van ez, meg az, meg az, válassz, de az egyiket jó lenne.” Ajánld fel, amit jónak tartasz, de ne erőltesd rá.

A gyerek értékeli az őszinteségedet (a nem-valóság hiányát, tudatosságot).

Megjelenik benned, hogyan beszélj vele. Nem fogja elutasítani.
Nem akarsz tőle semmit, csak szereted. Kamasz: „Mennék, de nem tudok… adjál anyu tanácsot!”

Születésétől vedd emberszámba. Nem igaz, hogy nem tud semmit, kis buta. Amikor ott van, ne úgy beszélj róla, mintha itt se lenne, mert érzi. Mondd neki, hogy most elmegyünk fagyizni, vagy itt maradsz a nagyival. Ne hagyd ki az életből.

Sokan a feszültség levezetése miatt sportolnak (főleg férfiak). A nők inkább csinosak szeretnének lenni. A fittség az élvezet, öröm. Az életed része legyen. Ez a sport igazi célja.

Ne a te álmaidat akard a gyerek által megvalósítani.

Ezt ne: „Válassz magadnak példaképet!” Helyette: „Nézd meg, te mire vagy képes!” Magaddal foglalkozz, ne másra figyelj.
Ne törődj vele, hogy a másik mit csinál, ne akarj tőle jobb lenni, hanem: NÉZD MEG, TE MIRE VAGY KÉPES, TE MIT TUDSZ!

A gyerek kirepül. Nem tudsz rendelkezni felette, nem tudod irányítani többé:
- birtokolni akarlak
- tudni akarok rólad
- nem kapok visszajelzést arról, hogy hogy ÉN KÉPES VAGYOK mindenre.

Közben a gyereket arra akarod rávenni, hogy mindenre legyen képes. Félsz, hogy te már nem tudod.

Mit érzel, ha a gyerekkel valami nem stimmel? Van valami baja? Pl. 2 évvel vissza van maradva, és mindent idő előtt abbahagy. Csalódott az apa. ...Hagyd abba erőltetni, hogy mindenképpen segíts, hogy megmentsd őt. Az apja orvos, a férfi magát háttérbe szorítja, a tekintélyért küzd. A teljesítéskényszeredet mutatja a gyereked (ő nem jól teljesít). „Hagyd abba a harcot magaddal a tekintélyért!” (orvos fia)

Azért lesz beteg a gyerek, hogy a szülő rájöjjön, hogy neki MI A FONTOS! Pl. a beteg gyerek meggyógyult: anyja kétségbe esett, hogy mostantól hogyan fog gondoskodni róla.

A gyerek azt mutatja, hogy helló: MINDENKI OLYAN, ÉS ÚGY JÓ, AMILYEN!

A testvér felveszi a szülő szerepét: a tesód nem tehetetlen, Réka, csak nem úgy működik, nem úgy tudja, ahogy te (akarod). Ha abbahagyod a harcot magadban a tesód ellen, olyan tesóvá válik, akit mindig is kívántál magadnak.

A gyerek munkája a tanulás.

KÉRDEZZ! Beszélgess velük, a pároddal is. Maguktól nem tudják, hogy kell… Erőszak helyett kérdezz! („Finom erőszak”)

Hogyan érzed magadat, amikor rá akarod erőszakolni a tanulást? Csípőből lököd neki a régi akarást, és így ő is a csípőjét rázza, tüzel vissza.

„Megengedem, hogy ne tanuljál, fiam.” – ezen meglepődik, figyel. „Soha többet nem kérem, hogy tanulj. Csak olvasd. Ha érdekes, olvasd el még egyszer, ha meg nem érdekes, akkor meg azért, hogy hátha érdekes lesz.”

Jutalmat ne adj!

BÍZTASD, LELKESÍTSD! „Ha most jól megtanulsz olvasni, később könnyebb lesz tanulni. Most fél órát csinálj bármit, ami jól esik, de utána meg olvasol fél órát, rendben?”

Arra a frekvenciára – „gyere már le enni” – lezárják a fülüket a gyerekek. Hiába mondtad el húszszor, ő így tényleg nem hallja.
Engedd meg a gyereknek, hogy megtapasztalja, hogy mi a tette következménye. Játék után (húzza) nem akar tanulni: másnap a suliban rossz jegyet kap, de ezt is engedd meg, hogy tudja, milyen ez.

VAN JOGA ÉLNI – ezt érezheti a gyerek, ha nem erőszakolják rá a dolgokat. ÉLVEZET.

A gyereknek ez természetes, hogy mindenki jól érzi magát.

Ne csak hidd, hogy úgy látszik, hogy jól van a gyerek, hanem beszélgess vele, kérdezd!

MIÉRT BAJ AZ, AMINEK ÖRÜLNI IS LEHET?

„Nekem nagyon jó, és örülök, hogy vagy!” – Mondd ezt anyának, mert csak erre vágyott mindig.

„A tehetetlenségtől szenvedek, közben meg NEM IS KELL TENNEM SEMMIT! Mert magától történik minden, ha tudom, mit szeretnék és megengedem azt, ami van. Csak figyelj, és pont az jelenik meg, amit szeretnél.”

NEM KELL KITALÁLNOM, HOGY HOGYAN CSINÁLJAM!
Tudatos vagy, jelen vagy: mész oda ezzel a nyugalommal… és majd jön, ami jön.

Varázslatos gyereket szeretnél? Olyan soha nem lesz!!!
NEM LÉTEZIK TÖKÉLETES! CSAK PONT OLYAN LESZ, AMILYEN.

Azt nem tudják az emberek, hogy mi is az, hogy tökéletes. Nem tudnak így rá figyelni sem.