Drága Egyetlenem!

Mindenki vágyik arra, hogy valakinek teljesen odaadhassa magát -hogy mély lelki- kapcsolatban legyen egy másik emberrel, hogy valaki igazán és csakis őt szeresse, de én azt mondom: "Nem".

Mindaddig nem, amíg elégedett és boldog nem leszel az egyedüllétben, és abban, hogy teljesen és maradéktalanul Nekem adod magad. Mert addig nem állsz készen arra az intenzív és különleges személyes kapcsolatra, amelyet számodra tartogatok. Senkivel és semmivel sem egyesülhetsz, amíg Velem nem egyesültél. Szeretném, ha felhagynál a tervezgetéssel, a kívánságokkal, és engednéd, hogy átnyújtsam Neked a létezés nagyszabású tervét-egy olyan tervet, amely minden képzeletedet túlszárnyalja. Azt szeretném, hogy a legjobbat kapd. Kérlek, hagyd, hogy elhozzam Neked.

Fontos, hogy mindig figyelj Rám, és a legjobbat várd. Hogy mindennap megéld az elégedettséget, ami ÉN VAGYOK. Figyelj és tanulj a dolgokból, amelyeket mutatok Neked. És várj. Ez minden. Ne aggódj. Ne nyugtalankodj. Ne nézd, másnak mi van, vagy hogy mit adtam neki. Ne nézd a dolgokat, amelyekről azt gondolod, hogy szükséged van rájuk. Csak Engem nézz, különben nem fogod meglátni, amit mutatni akarok Neked. És akkor, ha felkészültél, megleplek egy szerelemmel, amely sokkal, de sokkal csodálatosabb, mint amiről valaha is álmodtál.

Láthatod, hogy amíg nem állsz készen, és amíg az a valaki, akit Neked szántam, nem áll készen (ebben a pillanatban is azon dolgozom, hogy mindkettőtöket felkészítselek), amíg mindketten meg nem elégedtek pusztán Velem és az élettel, amelyet Nektek szántam, nem lesztek képesek megtapasztalni a szerelmet, amely a Velem való kapcsolatotokat példázza. Ez a tökéletes szerelem.

Én Drága Egyetlenem! Én azt szeretném, ha a Tiéd lenne ez a legcsodálatosabb szerelem. Szeretném, ha megelevenedne előttem Velem köttetett kapcsolatod képe, és örülhetnék a szépség, a tökéletesség és a szerelem eme uniójának, amint a kézzelfogható, anyagi világban is testet ölt. Tudd, hogy kimondhatatlanul szeretlek. Higgy, és légy boldog."

SZEMÉLYTELEN ÉN
... bármit is teszel, valójában ÉN VAGYOK az, aki választ és nem te.

Minél gyorsabban felébredsz arra az elismerésre, hogy egy bizonyos hatalom, vagy képesség van benned, és azt tudatosan használni kezded, annál többet engedek meg neked használni az ÉN végtelen hatalmamból.

Először felállítlak, utána botlásod okára mutatva mozgásba indítalak és végül mikor eléggé alázatos vagy beláttatom veled, hogy ezeknek az erőknek a használata, amelyek hozzád áramlanak, meg van engedve az ÉN akaratom, az ÉN értelmességem és az ÉN szeretetem tudatos alkalmazására, az ÉN szolgálatomban, és egyáltalán nem a te személyes céljaidra.

Minden lehetőség benned van, mert ÉN ott VAGYOK. Az ÉN ötletemnek kifejezésre kell jutni, és létrejönni általad. Az a kifejezés tökéletes lesz, ha megengeded, ha az emberi szellemedet lecsendesíted, ha minden személyes ötletet, meggyőződéseket és véleményeket félreteszel és az ÉN ötletemet engeded beáramlani.

Minden gondolat, ha már egyszer belül az ÉN hatáskörömben megszületet, - mint ahogy már rá lett mutatva, - azonnal valósággá válik, Mert az ÉN lényem örökkévalóságában nem létezik idő. Tenálad azonban egy gondolat először egy vágyat teremt, Egy vágyat, hogy ezt a gondolatot kifejezésre vigye. Azután a vágy gondolkodásra kényszerit; a gondolat szüli a cselekedetet; a cselekedet következményeket hoz magával: így válik a gondolat valóságos kifejezéssé.

Énnekem valójában nincsenek vágyaim, mert ÉN minden VAGYOK, és minden dolog tőlem származik. Nekem csak gondolnom kell és az Igét kimondanom, hogy a következményeket létre hozzam. A vágy, amit érzel szintén Éntőlem származik, mert az ÉN gondolatomból született, amit ÉN a szellemedbe ültettem, azzal az egyetlen céllal, hogy te azt kifejezésre vigyed. Minden cselekedeted, minden, ami után vágyakozol, Énáltalam jön létre, Aki a szellemed ajtaján kopogtat, hogy jelezze a szándékomat: az ÉN Önmagamat tebenned, vagy teáltalad kinyilatkoztatni, abban a különleges formában, amelyik azon vágy által van megadva.

ÉN nem sóvárgok, mert ÉN minden VAGYOK. Mikor azonban a gondolat megszületett, hogy Önmagamat ebben az új helyzetben kifejezzem, csak gondolnom kellet (az ÉN figyelmemet az ÉN gondolatomra és az ÉN akaratomra rögzíteni, hogy azt kifejezésre hozzam, vagy a teremtő Igét kimondani, mint ahogyan az ÉN más kinyilatkoztatásaimban van kifejezve); a lényem kozmikus erői az ÉN akaratom összpontosítása által azonnal rezgésbe lettek hozva, hogy az ÉN szellemem örök készletcsűréből magához vonja a szükséges elemeket. Ezek az elemek az ÉN gondolatommal, mint mag lettek összeválogatva és rendezve, (amit egy bolygó gondolatformájának lehet nevezni), betöltve az ÉN életem lényegével (az ÉN tudatommal) és ellátva azt az ÉN Lényem lehetőségeivel.

Az, ami nem érint téged és amit nem ismersz fel, mint hozzád tartózó, hagyd azt elmúlni, mert az azt jelenti, hogy ÉN nem kívánom, hogy azt már most átvegyed.

Te az vagy, amit hiszel hogy vagy. Nincs egyetlen dolog ami valóság lenne, vagy aminek értéke lenne számodra az életedben anélkül, hogy te azt a gondolatodban és hitedben nem értékesítenéd.

De te nem azért leszel képesítve, ezeket a hibákat és tökéletlenségeket látni, hogy a testvéredet megbíráljad vagy elítéljed, hanem hogy ÉN azt a szilárd elhatározást keltsem benned, hogy ilyesféle hibákat és tökéletlenségeket a saját személyiségedben legyőzzél. Mert, értsd meg jól: nem vennéd észre másokban, ha nem lennének még mindig jelen tebenned, mert akkor ÉN nem tartanám szükségesnek arra irányítani figyelmedet.

Mindened, amid van és minden, ami vagy - lehet az jó vagy rossz, áldás vagy szenvedés, szerencse vagy balsors, bőség vagy hiány - ÉN engedtem meg neked, vagy ÉN vittem azt hozzád. És miért? Azért, hogy használd azokat és azáltal felismerj és megismerj Engem, minden jónak ajándékozóját. Igen, minden dolognak amit kapsz, van hasznavehetősége. Ha tudatlan vagy egy ilyen hasznavehetőség felől, az onnan származik, hogy te Engem még nem vagy képes elismerni, mint azok ajándékozóját.

A személyiséged valójában annyira elmerült a kísérleteiben, hogy megszabaduljon sok dologtól amiket ÉN adtam neked, vagy kicserélje azokat másokkal, amelyek jobbnak mutatkoztak előtted, hogy te még nem is álmodhatnád, hogy ÉN a saját Önmagad voltam az aki azokat neked adta.

De mielőtt te Engem valóban ismerhetsz, meg kell tanulnod, hogy minden dolog jó amit ÉN neked adok, és hogy azok használatra vannak szánva, az ÉN használatomra. Hogy neked személyesen nincs érdeked, vagy némely jogod rá, hogy azok neked valóban hasznavehetetlenek, kivéve ha te azokat a helyes módon alkalmazod.

Az egyedüli valódi művészet az ÉN tökéletességemet tisztán látni minden emberi kifejezésemben, és az ÉN lelkesítő szeretetem rajtad keresztül az emberek szívébe árasztani, miáltal belső szemeik előtt megjelenik az őbennük elrejtett képem.
A helyzetedet, amit most az életben betöltesz, talán nem találod a legalkalmasabbnak arra, hogy megvalósítsad a benned kifejezésre törekvő tervemet. Ha az úgy van, akkor miért nem cseréled ki azt a helyzetet egy saját választottért?
Már az egyszerű tény is, hogy te ezt nem teszed, vagy nem vagy képes megtenni, azt bizonyítja, hogy ebben a pillanatban ez a helyzet a legalkalmasabb bizonyos tulajdonságokat kiváltani benned, amelyek szükségesek az ÉN tökéletes tolmácsolásomra. És hogy a te saját Önmagad, a te ÉN VAGYOK-od megengedi neked hogy abban tartózkodj, addig míg el nem ismered az ÉN szándékomat és annak jelentőségét, amelyek egy olyan helyzetnek abban hatalmában el vannak rejtve, hogy téged elégtelenné tegyen és kedélyedet megzavarja.
Mikor elismered az ÉN szándékomat és elhatározod hogy az ÉN célomat a te céloddá teszed, akkor, - csak akkor - fogom neked megadni az erőt azt a helyzetet elhagyni, és egy magasabbra emelkedni, amiről ÉN a számodra gondoskodtam.

Ez a lélek, ez az angyal a menyből, ez a te és az ÉN Önmagam másik része, hozzád jött és igyekszik a kapcsolatában teveled, a személytelen szeretetet kifejezni: a szelíd, óvatos gondoskodást másokért, a szellemi egyensúlyt, a szív békéjét, és a nyugodt önuralmat; mert csak ezek tudják kinyitni az ajtókat amelyen át ez a szeretet kiléphet a saját sugárzó lényében és lehet neked az egyetlen igazi Önmagad. És csak akkor, mikor te képes vagy ezt a lelket a teljes Isteni szépségében látni, megszabadulva a korlátozó földi kötelékektől, akkor lesz neked valaha lehetséges megtalálni és felismerni az eszményt amit te keresel.

Jönni fog azonban az idő, mikor abbahagyod a rajtad kívüli kutatást rokonszenv és szeretet, megbecsülés és szellemi támasz után és teljesen befelé fogsz fordulni Énfelém tebenned. Akkor ezek a látszólagos tökéletlenségek elfognak tűnni; és ebben a társban csupán a tulajdonságok visszatükrözését fogod látni, amelyek akkor tisztán és szakadatlanul fognak sugározni szívedből mint önzetlen szeretet, barátságosság, bizalom és egy folytonos törekvést arra, hogy másokat boldogítson.

Miért nem hagyod el azonnal mikor az be van fejezve, ahelyett hogy te azt magaddal hurcolod és a szellemedet és lelkedet terheled azok következményeivel, amik csupán üres héjjak, aminek a húsát már eltávolítottad? Mindezek a lélekvándorlásra vezetnek, minek hitéhez sok lélek láncolva van. Mi közöd van neked, a tökéletesnek, az örökkön lévőnek előző, vagy jövendő megtestesüléshez? Toldhat még a tökéletes valamit a tökéletességéhez? Kiléphet az örökkévaló az örökkévalóságából, vagy abba vissz beléphet?

De, hogy ÉN egy pap, egy felkent, egy gyerek, vagy a leggonoszabb ellenségeden át beszélek, minden szót, ami téged valóban érint a te ÉN VAGYOK-od ejti ki, közvetítőkön keresztül a te lélek-tudatodhoz fordulva. Ahol két vagy több ember együtt van, hogy az ÉN szavamat hallgassák az ÉN papjaim egyike által, ott nem a pap maga, hanem ÉN vagyok az, minden hallgató szívében, Aki az élő szavakat a papból árasztja amelyek mindegyikük tudatába mélyen áthatol. A pap nem tudja melyik szavak azok amelyek téged úgy meghatottak; és talán meg sem érti az ÉN szándékomat, amit az általa kimondott szavak képviselnek. A résztvevők Énbennem rögzített hitének való együttes odaszentelése által, (a pappal együtt, tudatosan, vagy tudat nélkül kiejtve) hozom ÉN belül őbennük a kötővonal vagy csatornaként szolgáló szellemi erőt, miáltal ÉN elérem azon lelkek tudatát, akiket ÉN előkészítettem, hogy megértsék az ÉN szándékomat. Mert annak ellenére, hogy ÉN ugyanúgy szólok mindenkihez, ezek a szavak egy külön üzenetet tartalmaznak mindegyiküknek. És nincs senki tudatában más dolognak, csupán annak az üzenetnek, amit ÉN őhozzá intézek. Mert ÉN belül tebenned választom a szándékot a szavakból, amit ÉN pontosan neked szántam. És ÉN - belül a testvéredben, a nővéredben - választom szintén a szavakat, amik pontosan nekik van szánva.

A gondolatod által a mesterről lévő ötleted azzá válik, ami a te elképzelésed a mesterről, aki után vágyakozol. Más szavakkal: a gondolatoddal építesz ezen ötlet körül minden tulajdonságot amiről gondolod, hogy egy mester rendelkezik.

ahhoz a ponthoz érhetsz, hogy az ÉN Isteni tervem egy tudatos tanújává válsz, együtt Énvelem.

táplálkozhatsz ezen szeretet gyümölcseivel, ami lényegében nem csak szeretet, hanem egy szent háromság: szeretet – bölcsesség - erő, ez az ÉN személytelen életem igazi kifejezése.
De most, hogy kezdesz Engem érezni belül a szívedben és szélesen kitárod azt, hogy Engem befogadhasson, el foglak ÉN tölteni egy csodálatos különleges és új érzéssel, ami a lényed minden szálát alkotóvággyal fogja lelkesíteni, és az egy élet kivonattá fog válni számodra. Mert ezen érzés külső megjelenésében, - mikor ÉN ezt így teáltalad a világba kiárasztom - fogod az ÉN szent személytelen szeretetem kimondhatatlan édességét elismerni, ami a szellem felvilágosulásával, és határtalan képességek tudatával jár együtt. És téged egy teljesen önzetlen, és abból kifolyólag egy tökéletes csatornává alakít az ÉN tervem személytelen kifejezésére.

N vagyok az, aki ezeket az erőket tebenned megnyilvánulásra hozom, és igen, azzal a gyorsasággal, amivel te képes vagy azokat elviselni és azzal erős maradni. Te azt a hibát követed el, hogy igyekszel saját magadat növekvésre ösztönözni. ÉN VAGYOK az élet fája tebenned. Az ÉN életem akarja, és kell neki kifejezni magát, de ezt csak egy fokozatos és tartós növekedés által. Nem hozhatsz gyümölcsöt mielőtt arra felnőttél. Emlékezz arra, hogy az ÉN életem folyton épít téged egy tökéletes egészségre, erőre és szépségre; aminek kifelé éppen olyan mértékben kell megnyilvánulni, mint amennyire már belül úgy van.

A kulcs:
Légy csendben - és vedd tudomásul: ÉN Isten VAGYOK!”
Vedd tudomásul: ÉN tebenned VAGYOK! Vedd tudomásul: ÉN te VAGYOK! Vedd tudomásul: ÉN a te életed VAGYOK!
Vedd tudomásul: minden bölcsesség, minden szeretet, minden erő ebben az életben rejlik, amely ezen pillanatban akadéktalanul áramlik egész lényeden át!
ÉN VAGYOK az élet, ÉN VAGYOK az értelmesség, ÉN VAGYOK az erő minden lényegben. Tested minden sejtjében, minden ásványi, növényi és állati anyagban, tűzben, vízben, és a levegőben, a napban a holdban a csillagokban vagyok ÉN. ÉN az VAGYOK, ami van tebenned és minden másban. Azok tudata egy a te tudatoddal, és mindaz összesen az ÉN tudatom. Az ÉN tudatom által azokban mindenük amijük van, vagy minden, amik azok, a tied – ha te kéred azt.
Beszélj hozzájuk az ÉN Nevemben.
Beszélj az Énvelem való egységed tudatában. Beszélj az ÉN hatalmam tudatában tebenned és az ÉN értelmességem tudatában őbennük. Beszélj - parancsolj ebben a tudatban, amit akarsz - és a világegyetem sietve fog engedelmeskedni.
ÉN éppen eddig a pontig vezettelek téged minden élettapasztalataidon át. Ha most valóban kész és hajlandó vagy Engem szolgálni, ha megértetted, hogy te magadtól nem tudhatsz semmit és nem tehetsz semmit; hogy amit a te értelmességednek, a te erődnek és a te lényegednek nevezel, valójában azok mind az Enyémek, hogy ÉN VAGYOK az, aki minden gondolatodat irányítja, aki veled cselekedtet, és, aki téged képesít arra, hogy azt tegyed amit teszel, - akkor megtudod érteni az ÉN szavaim jelentőségét és teljesen elő vagy készítve azoknak szót fogadni.
ÉN hoztam eddig neked a tapasztalatokat, amelyek pontosan ezeket a dolgokat tanították neked. De most, - ha készen vagy és méltó vagy rá - tudatosan fogsz Énvelem együttműködni és tele örömmel, de mégis nyugodtan várni fogsz minden tapasztalatra. Mert tudni fogod, hogy minden tapasztalatban az ÉN szándékom csodálatos kifejezései vannak raktározva, amelyeket ÉN teljesen felvilágosítok neked és amelyek közelebb hoznak téged Énhozzám egy szeretettel telt egységbe Énvelem. Úgy a következőkben minden tapasztalat egy áldássá fog válni, ahelyett, hogy megpróbáltatások, vagy korábbi tetteid következményei lennének. Mert minden tapasztalatban egy nagyszerű belátást fogok ÉN leleplezni neked, az ÉN valóságommal kapcsolatban - a te igazi csodálatos Önmagadról, addig míg minden kívánságod, - hogy régebbi vágyaidnak eleget tegyél - eltűnik és csak az ÉN tetszésemet fogod keresni, és csak az ÉN kívánságomat ismerni.
tudatába jutsz annak, hogy egy új erő van belül tebenned, egy erő amelyik belőled áramlani fog, mint egy szelíd, barátságos rokonszenv, egy igazi testvérség, egy szeretettel telt szolgálatkészség, mindenkivel szemben, akivel érintkezel. Ez akkor azokat nemesebb alapelvekre sugalmazza, úgy a magán mint nyilvános ügyeikben. Ez majd felébreszti bennük a vágyat, hogy egy hasonló befolyást sugározzanak ki a saját környezetükben. Ez egy erő, ami mindent hozzád fog vonni amire valóban szükséged van: dolgokat, pénzt, barátokat, bőséget, mindazokból a dolgokból amire szükséged van. Ez egy erő, ami kapcsolatba hoz téged a gondolkodás legmagasabb szintjével és amelyik képessé tesz téged mind az ÉN személytelen erőimet és tulajdonságaimat tisztán látni, valamint tudatosan nyilvánosságra hozni életed minden pillanatában.

Ne nyugtalankodjatok, miként fogja Isten
beteljesíteni a vágyatokat, egyszerűen csak tudjátok, hogy
be fogja teljesíteni.

„Ennek az igazságnak a megértése
megváltoztat téged; egy olyan emberből, aki eddig
tettekkel próbált valamit előidézni, olyasvalakivé
változtat, aki felismeri, hogy már úgy van, ahogy
szeretné, hogy legyen.”

Isten a ti hatalmasabb énetek. Üressé téve magát,
Isten szolga alakját öltötte, és most az ember
hasonlatosságában található. Lemondva a hatalmáról, a
Tiszta Képzelet magára vállalta a test korlátait, s ezáltal
emberré vált. Isten az, aki az összes vágyatokat beleszövi
a háromdimenziós valóságba, függetlenül attól, hogy a
vágyaitok gonoszak e vagy jók. UGYANAZ A HATALOM ÉBRESZT GONDOLATOKAT Hitler, vagy Sztálin elméjében, mint
ami a pápa, vagy a Canterbury-i püspök fejében is. Nincs
két Isten. Csak egy van!

A világ összes teremtménye egy Isten által
viselt álarc; mert az emberben lakozva Ő az ember
képzelete.

Amikor gondoltok valamire, akkor a
képzeleteteket tápláljátok, amely egy személy.
Szándékosan használom a „személy” kifejezést, mivel ti
személyek vagytok. Ti vagytok az álarc, amit Isten épp
visel, mert Isten emberekké változott, hogy ti Istenné
lehessetek.

Amikor egy állapot el van
képzelve, az abban a pillanatban létrejön.

Az érzéssel átitatott képzelet maga az ima. A vágy, amit átjár a
beteljesülés érzése, tárgyiasítja önmagát. Attól függetlenül, hogy mit gondol a világ, amikor megjelenítesz valamit az elmédben, az a
külvilágodban is formát ölt.

Minden, ami van, egyszer el volt képzelve. A ruha,
amit viselsz, a szék, amiben ülsz, az épület, amiben
laksz, először csak képzelet volt.

Azok, akik segítenek, vagy épp gátolnak
minket, függetlenül attól, hogy tudnak-e róla, vagy sem,
azt a törvényt szolgálják, amely egyfolytában a belső
természetünkkel összhangban alakítja a külső
körülményeket.

Különbséget kell tennünk az egyén identitása és az
általa fenntartott állapot között. Az egyén identitása
egyenlő Isten Fiával. Amiről pedig beszélek, nem más,
mint a képzelet. Ez egyesül az adott állapottal, és annak
az állapotnak hiszi magát, amellyel összeolvadt, viszont
MINDEN EGYES PILLANATBAN SZABADON MEGVÁLASZTHATJA AZT AZ ÁLLAPOTOT, AMELLYEL AZONOSÍTANI KÍVÁNJA MAGÁT.

A legtöbbünk egyáltalán nincs is tudatában annak az
énnek, amit valójában dédelgetünk. Sosem vettük
alaposan szemügyre ezt az ént, így nem is ismerjük, mert
ennek az „Én”-nek nincs arca, sem formája, ellenben azzá
formálja magát, amit elfogad és hisz, és csak néhányan
vagyunk tisztában azzal, amit hiszünk. Fogalmunk sincs
azokról a babonákról és előítéletekről, amelyek ezt a
belső, alaktalan „Én”-t abba a formába öntik, amely aztán
az ember környezeteként és életkörülményeiként jelenik
meg.

„Senki sem jön el hozzám, ha én nem hívom. Nem te
választottál engem, hanem én választottalak téged. Senki
sem veheti el az életemet; én magam mondok le róla.
Nincs hatalom, amely elvehetné tőlem azt, amit
szellemileg már elfogadtam. Mindaz, amit adtál, már az
enyém volt, és semmi sincs elveszve, kivéve az Istenbe
vetett hit, és mivel semmi sem veszhet el, csakis a
veszteség hiedelme, nem fogom azon jó dolgok
elvesztését feltételezni, amelyeket tőled kaptam."

Tehát te és én bármik lehetünk ebben a világban,
amik csak lenni kívánunk, ha világosan meghatározzuk a
célunkat, és folyamatosan magunk előtt látjuk. Szokássá
kell válnia. Az önmagunkról alkotott új elképzelést pedig
nem csak néhány percig kell észben tartanunk.

Ebben a világban nincs senki, akit anélkül vonzanál
az életedbe, hogy te hívnád.

AZ ÉN ÉRZÉSÉNEK MEGVÁLTOZTATÁSA EGY KIVÁLASZTÁSON ALAPULÓ DOLOG, MIVEL VÉGTELEN SZÁMÚ ÁLLAPOT LÉTEZIK, DE AZ "ÉN" NEM EGY ÁLLAPOT.
AZ ÉN AZ ÁLLAPOTNAK HISZI MAGÁT ONNANTÓL, HOGY BELÉP AZ ÁLLAPOTBA ÉS EGGYÉ OLVAD VELE.

Ez a folyamat a természetesség érzetén keresztül
mérhető. Amíg természetes számodra az érzés, addig
viseled. Abban a pillanatban, hogy az érzés természetessé
válik, gyümölcsöket kezd teremni a világodban

Butaság azt hinni, hogy először rendelkezned kell
bizonyos dolgokkal, mielőtt elkezdhetnéd alkalmazni a
törvényt. Kezdheted a semmiről, és bármikor
megválaszthatod, hogy ki akarsz lenni.

Az embert felszabadítja, vagy megbéklyózza az az
elmeállapot, amelyet fenntart. HA HUZAMOSAN KITARTASZ EGY KELLEMETLEN ÁLLAPOTBAN, azt mondom, csináld, de figyelmeztetlek, SENKIT NEM ÉRDEKEL
Az egy szörnyű csapás, amikor az ember rájön, hogy senki, de senki, CSAKIS Ő MAGA TÖRŐDIK VELE IGAZÁN. Tehát azon kapjuk magunkat, hogy abban a reményben sírdogálunk, hátha mások is velünk sírnak. És mekkora sokk ér minket,
amikor rájövünk, hogy soha senkit sem érdekelt igazán a
bánatunk. Pár röpke pillanatra esetleg meghallgatnak
minket, épp csak addig, amíg továbbállnak, de igazából
sosem érdekelte őket a problémánk.

MÁR MOST LÉTEZIK MINDEN. MINDEN MOST VAN, ÉS TE CSAK KIVÁLASZTOD AZ ÁLLAPOTOT, AMIT MAGADÉVÁ TESZEL.
Amikor elmerülsz egy állapotban, úgy tűnik, mintha
valamivé válnál, de az adott állapot már létező valóság, az
összes aspektusának a legapróbb részletében.
MIKÖZBEN MAGADRA ÖLTESZ EGY ÁLLAPOTOT, OLYAN, MINTHA KERESZTÜL MENNÉL ENNEK AZ ÁLLAPOTNAK A KIBONTAKOZÁSÁN. DE AZ ÁLLAPOT MÁR TELJESEN KÉSZ VAN, CSAK BEKÖVETKEZIK A MEGJELENÉSE.
Tehát eldöntheted, hogy ki szeretnél lenni,
és azzal, hogy mást választasz, mint amit most épp
kifejezel, elkezded megváltoztatni az „Én” érzését.

Hogy honnan tudhatom, hogy megváltoztattam az
„Én” érzését? Először is az életre adott válaszreakcióim
elfogulatlan megfigyelésével kezdem, aztán tudatosítom
azokat magamban, amikor úgy gondolom, hogy
felismerem bennük általam választott állapotot. Ha
előfeltételezem, hogy már az az ember vagyok, aki lenni
akarok, meg kell figyelnem a reakcióimat. Ha még
mindig ugyanolyanok, mint a múltban, akkor nem
azonosultam a vágyott állapottal. Mivel a reakciók
automatikusak, automatikusan megváltoznának az életre
adott válaszreakcióim is, ha már valóban megváltoztam.
Tehát az „Én” érzésének megváltoztatása a reakciók
megváltoztatását eredményezi, amely változás a
viselkedés és a környezet megváltozását jelenti.

A hangulatodban beállt pillanatnyi változás nem
átalakulás, nem valódi tudatosságváltás. Amikor azt
mondom, hogy megváltoztam, az azt jelenti, hogy
megváltoztattam az általános érzelmi beállítottságomat, a
tudatállapotomat, hogy előfeltételeztem, amit az értelmem
és a jelenlegi körülményeim megtagadnak, és hogy elég
ideje vagyok a vágyott állapotban ahhoz, hogy azt
megszilárdítsam. Tehát MINDEN ENERGIÁM EBBŐL A VÁGYOTT ÁLLAPOTBÓL FAKAD.

TÖBBÉ NEM AZ ÁLLAPOTRA GONDOLOK, HANEM EBBŐL AZ ÁLLAPOTBÓL GONDOLKODOK!!!

Szóval, ha egy állapot úgy megszilárdul, hogy a
többit kiszorítja, akkor az a berögzült, központi
tudatállapot, amelyből gondolkodom, határozza meg a
jellememet - ez a valódi átalakulás és tudatosságváltás.
Valahányszor elérem ennek a belső szilárdságnak az
állapotát, látom, ahogy a világom ezzel a belső
átalakulással összhangban változik meg. Emberek
bukkannak fel az életemben, hogy segítsenek, miközben
azt hiszik, hogy maguktól jöttek segíteni. Holott csak a
saját szerepüket játsszák; az én belső átalakulásom miatt
kell megtenniük, amit tesznek. Azért, mert én egyik
állapotból egy másikba költöztem. Megváltoztattam a
körülöttem lévő világhoz fűződő viszonyomat, és ez az új
viszony arra kényszeríti az embereket, hogy másképp
viselkedjenek irányomban.

Az „Én” megváltoztatásához először is egy
vágyra van szükséged. A vágy a cselekvés forrása, hisz
más akarsz lenni, mint aki vagy. Általában azért vallunk
kudarcot, mert nem SZERETÜNK BELE ELÉGGÉ AZ ÚJ ELKÉPZELÉSBE. Azt mondanám, nem vagyunk elég lelkesek
ahhoz, hogy másmilyenek legyünk, mint amilyenek
vagyunk. Ha rá tudnálak venni, hogy annyira beleszeress
az általad vágyott állapotba, hogy az már kísértse a
gondolataidat, akkor kijelenthetném, hogy a nem is olyan
távoli jövőben meg fogod nyilvánítani ezt az állapotot. Az
ok, amiért nem sikerül, az az, hogy nem vagyunk eléggé
kiéhezve a változásra. Vagy nem ismerjük a törvényt,
vagy nem érzünk erős késztetést a változásra.

AZ EMBER HATÁSKÖRE ÖNMAGÁRA KORLÁTOZÓDIK.
Kizárólag saját magadon kell dolgoznod, nem máson.
Amikor önmagadat megváltoztatod, megváltoztatod a
világodat is.

Üljünk csendben, és egyszerűen csak legyünk Atyánk utánzói. Ő úgy hívta életre a világot, hogy azzá lett, amit életre
szeretett volna hívni. Üljünk csendesen, és halljuk az
elménkben, amint valaki gratulál nekünk, amiért
megtaláltuk, amit keresünk. Halljuk, amit akkor
hallanánk, és lássuk, amit akkor látnánk, ha a
kívánságunk már beteljesült. Érezzük át a megválaszolt
ima örömét.

Ígérem, hogy azon a napon, amikor AZ ELMÉDET ÁTHATJA A VÉGTELEN NYUGALOM, miközben fogékony maradsz,
MEGHALLOD KÍVÜLRŐL ÉRKEZNI AZOKAT A SZAVAKAT, AMIKET A BENSŐDBEN SUTTOGTÁL MAGADNAK.

Minden tudatosság és a tudatosság
minden. Megérted, hogy bármely másodlagos ok egy
zsarnok, és ha valamiféle külső hatalomban hiszel, akkor
vesztes harcot vívsz.

Csak azt láthatod, ami vagy. Ezért építs fel magadnak
egy olyan világot, amilyet szeretnél, egy világot, amely
túlmutat a jelenleg látható világon. A világ, amelyre
vágysz, már létezik, és ki fog bontakozni, amikor
körülveszed magad önmagad vágyott képmásával.

Mindig figyelj magadra, mert kizárólag a tudatosságod idézi elő az életed jelenségeit.

Talán elképzeltél valamit, ami aztán sosem történt
meg, és emiatt úgy érzed, hogy kudarcot vallottál, de én
azt mondom neked, hogy csak egyetlen oka van a
kudarcnak, ez pedig a természetesség érzésének a hiánya.
Időbe telik, míg egy előfeltételezés valóságos ténnyé
válik. Egy vágy beteljesülése attól függ, MENNYIRE ÉRZED TERMÉSZETESNEK, HOGY A VÁGYAD MÁR MEGVALÓSULT.

Ha valamit nem érzel természetesnek, akkor az nem
képzi a természeted, a személyiséged részét. Amikor
vágysz valamire, azt kell érezned, hogy már az vagy, ami
lenni kívánsz, hogy már birtoklod, amit meg szeretnél
kapni.

Fontos azt érezned, hogy a vágyad már teljesült, mert
a tudatosság az egyetlen valóság, és minden, amit látsz,
nem más, mint a tudatállapotod kivetülése.

Butaság úgy keresni valamit, hogy előtte nem
alapoztad meg az előidéző okát. A megvalósulás a
tudatállapottól függ; nem kaphatod meg a vágyott
eredményt úgy, hogy nem válsz az előidéző okká. Ha
nem érzed a kívánt állapot természetességét, nem
nyilváníthatod meg.

Ha a legfrissebb hírek eltérítenek a vágyadtól, akkor
„elfajult” vagy. Ám ha a siker a célod, akkor addig kell az
ennek megfelelő hangulatban maradnod, míg A SIKERESSÉG ÉRZÉSE OLYANNYIRA TERMÉSZETESSÉ VÁLIK SZÁMODRA, HOGY MÁR NEM TUDSZ ELFORDULNI TŐLE.

Ha KITARTASZ az előfeltételezésed mellett, NEM FOGADOD EL AZ ÉRZÉKSZERVEID BIZONYÍTÉKÁT, amelyek tagadják az
előfeltételezésedet; ilyenkor átrendezed az életnek
nevezett szubsztanciát az előfeltételezésed mintájára.

Ez a világ formába önti és megnyilvánítja az egyén
elméjének tartalmát. Fontos, hogy kitarts, míg A BETELJESÜLT VÁGY ÉRZÉSE A TERMÉSZETEDDÉ VÁLIK. A
változások a természetesség érzésének pillanatában
kezdenek megjelenni.

Ha a vágyadat megtöltöd a tudatosság fényével, és
kitartasz a vágy beteljesülése mellett, akkor aminek a
tudatában vagy, azzá válsz.

Örökkön örökké saját magad valódi képmásaival
veszed körbe magadat, és csak azt láthatod, ami vagy,
legyen az jó, rossz, vagy semleges. Figyeld meg az életre
adott válaszreakcióidat, és azt a lényt figyeled épp,
amelytől el akarod választani magad.

És amikor elkezdesz azonosulni a választott
állapottal, az elszakadás megtörténik. Ám az
előfeltételezésednek hosszan fenntartott viselkedésnek
kell lennie; ha egy pillanatra is elveszik a megfelelő
kedélyállapot, igyekezz visszanyerni azt!

Újra és újra támaszd fel magadban a
beteljesült vágy érzését, míg végül ez a kedélyállapot
olyan természetessé válik számodra, hogy az ebből a
hangulatból való gondolkodás teljesen megszokott lesz.

Olyannyira eggyé válsz a vágyott állapottal, hogy a
gondolataid belőle áradnak.

Maradj meg ebben az állapotban, szemléld belőle a
világot, és fizikai valósággá fog szilárdulni. Egyedül tőled
függ, hogy mennyi időbe telik, mire a kívánt állapot
külsőleg is megnyilvánul. Ha az ELMÉD OLYANNYIRA FEGYELMEZETT, HOGY SEMMI SEM TÉRÍTHETI EL, akkor a szíved vágya ki fog vetülni a tér vetítővásznára.
DE HA BÁRMIFÉLE MÁSODLAGOS HATALOMBAN HISZEL, AKKOR EZ A VÁGYAD BETELJESÜLÉSÉNEK KÉSEDELMÉT FOGJA OKOZNI.

Csak egyetlen VAGYOK van, nem kettő, de ez az egy VAGYOK végtelen számú szinten létezik. Vágyakozz, követeled a vágy beteljesülését most. Talán azt
gondolod, hogy XY-nak hívnak, de a valódi neved a
VAGYOK, és a domináns hangulatod a természeted, a
lényegi tulajdonságod.

Szakadj el a régi hangulattól, és feltételezz elő egy új
minőséget. Maradj meg benne, és új jelenségek születnek
belőle, hogy tanúskodjanak a teremtő belső VAGYOKságodról.

Ha tényként elfogadod, hogy már az vagy, ami lenni
kívánsz, és fenntartod ezt a létállapotot azáltal, hogy a
beteljesült vágy érzésében elmerülve jársz-kelsz, akkor
nincs az a földi hatalom, amely megakadályozhatna
abban, hogy megnyilvánítsd.

Mindenki, aki sikeresen imádkozik, nem csak kiküldi
a vágyat, de ÖNMAGA BIZTOSÍTJA A VÁLASZT A SAJÁT IMÁIRA is.

Nincs más lény, aki biztosítaná a kérések
megválaszolását. AKI VÁLASZT KAP AZ IMÁJÁRA, AZ UGYANAZ, MINT AKI BIZTOSÍTJA A VÁGY BETELJESÜLÉSÉT AZ ELME ÚJJÁRENDEZÉSÉVEL.

Tanuld meg átrendezni az elmédet. Ha azon kapod
magad, hogy a megválaszolatlan imák földjén jársz,
fordulj a beteljesülés mezeje felé, idézd meg a beteljesült
vágy érzését és tedd uralkodóvá magadban.

"...a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."

A jó hír, hogy a vágyad beteljesült. Láthatod, a
teremtés befejeződött, és mi csak tudatára ébredünk az
egyre gyarapodó részeinek.

A hit hiánya egyelő az előfeltételezett állapot
valóságának megtagadásával. Ha a fizikai érzékszerveid
bizonyítékaira korlátozod magad, melyek ellentmondanak
mindennek, amire vágysz, akkor a hit fogalma ismeretlen
marad számodra, pedig a hit az, ami valósággá teszi, ami
láthatatlan.

Az a lény, aki lenni kívánsz, noha még láthatatlan, fel
fogja fedni magát, és mindenki számára láthatóvá válik,
amikor a valóságosságának hitében jársz.

Isten nem változik, csak a róla alkotott elképzelésed.

Tedd fel magadnak a kérdést:
„Mit akarsz tőlem?”, majd fogalmazd meg a
kívánságodat. Érezd a meglétét, s ezzel máris megadtad
magadnak a vágy beteljesülését.

Az egészség egy olyan vágy, amely akkor is kielégíthető, amikor a gondolat, hogy „Egészséges vagyok”, megfogalmazódik az
elmében. Ugyanez igaz a gazdagságra, a békére, a
harmóniára, vagy a hírnévre, mert ezek mind csak
tudatállapotok. Azonosulj a kívánt állapottal. Tarts ki
ezen azonosulás mellett, mert te és Isten egyazon
tudatosság vagytok, és aminek tudatában vagy,
megjeleníted.

A kereszt a szenvedés szimbóluma. A kereszt, amit az
ember cipel, a meggyőződéseit és téveszméit jelenti.

Egyénként az időben mozogsz és élsz, ám valódi
lényed az örökkévalóságban létezik. Úgy gondolj a
kereszt függőleges egyenesére, mint arra vonalra,
amelyen tudatossági szintek végtelen száma sorakozik.
Nos, az idő nem tehet téged jobbá vagy bölcsebbé. Az idő
valójában nem illetékes a tudatszinted
megváltoztatásában, mert minden változás a függőleges
vonalon történik, melyen saját lényed magasabb, vagy
alacsonyabb szintjeire lépsz. A változás örökösen közel
van; a közelnél is közelebb, és a mostnál is hamarabb. Az
az ember, aki lenni szeretnél, a küszöbön áll. Az eszmény, amiről álmodsz, hogy azzá leszel, hamarabb van a mostnál, és az életre adott
válaszreakciód megváltoztatása által kelted életre.

Kezdd azzal, hogy megfigyeled az
életre adott reakcióidat. Ne feledd, a jövődet nem
fejleszted, mert az már eleve létezik. Az idővonal már
elkészült, ahogy az összes esemény is, melyekkel
találkozhatsz. Ahogy lefelé, vagy felfelé mozogsz a
tudatossági szinteden, változások történnek az életedben.
Most egy bizonyos szinten tartózkodsz. El kell szakítanod
azokat a szálakat, amelyek ahhoz az állapothoz kötnek,
amelyben most vagy. Vagyis változtasd meg a
gondolataidat, mert csak akkor láthatsz változást a
külvilágban, ha először a bensődben emelkedsz fel.

Fordulj szembe azon gondolatokkal és elképzelésekkel,
amelyek a viselkedésedet és domináns hangulatodat
irányítják, mert ezek felelősek az életre adott reakcióidért.
Ha ebben a pillanatban az érzéseid nem nemesek, fordulj
ellenük, mert ők a te pszichológiai édesanyád. Ezt úgy
teheted meg, hogy új érzéseket ültetsz a helyükre. Nem
változtathatod meg a gondolkodásodat, amíg nem
változtatod meg az érzéseidet, és minden érzés
valamilyen gondolatból ered. Az ember ellenségei a saját
„családtagjai”, vagyis azok a meggyőződések, amiket
igaznak fogad el.

Elmondom neked, hogy sosem találod meg a
beteljesült vágyadat, amíg te nem vagy az a vágy! Azok,
akik keresik a szeretetet, csak a szeretet hiányát fogják
manifesztálni, mert sosem kell keresned azt, ami vagy!

Amikor egy másik emberre gondolsz, csakis a saját
véleményedet látod róla. Ha úgy gondolod, hogy ez a
személy kedves, akkor valóban kedves. Ha úgy véled,
hogy buta, akkor buta lesz, mert azt a szerepet játssza el,
amit kijelöltél számára a véleményeden keresztül. Ezért,
ha azt szeretnéd, hogy az illető megváltozzon,
önmagadban kell megváltoztatnod a véleményedet, mert
„ő” csak a véleményed kivetülése.

A képzelet hatalma az egyetlen hatalom.
Hatalmadban áll pusztítani, életet adni, sebezni és
gyógyítani. A te képzeleted az, ami megteremti a fényt, a
jót, vagy a gonoszságot, és nincs más Isten. Az ember
hajlamos két különböző hatalomban hinni, egy jóban és
egy gonoszban. De elmondom neked, hogy csak egyetlen
hatalom létezik. Az emberben lakó „Én” az, aki pusztít és
életet ad, aki átkoz és teremt. A te tudatosságod az
egyetlen valóság. Az abszolút állapot „Isten vagyok”-ként
határozható meg, és ez az abszolút állapot maga Isten, a
VAGYOK, ami nem látható.

A „tiszta szívű” kifejezés azt jelenti, hogy meg kell
tisztítanunk az elménket az akadályokat teremtő,
megszokott, rossz gondolkodástól, a szívünket pedig a
másodlagos hatalomba vetett hittől. Csak akkor leszel
áldott, ha ezt megteszed, mert onnantól a te valódi
lényedet fogod egyetlen Istenként ismerni.

végtelen univerzum egésze nem más, mint az
emberek tudatosságára adott válasz. Ha azt hiszed, hogy a
másik illetőben lakó „Én” okozza az elégedetlenségedet,
akkor ültettél egy fát az elmédbe, amely akadályozza a
látásodat, és ezt a fát muszáj gyökerestül kihúzni.

Tanuld meg fegyelmezni az elmédet, mert csak a
fegyelmezett elme képes fenntartani a beteljesült vágy
érzését. Ha még nem valósult meg, amit elképzeltél, az
azért van, mert nem szakítottad el azokat a kötelékeket,
amelyek jelenlegi tudatszintedhez rögzítenek. Fel kell
hagynod azzal, hogy gépiesen reagálsz az életre, ha meg
szeretnéd azt változtatni.

Nagyon fontos, hogy megtanulj
előítélet-mentes lenni önmagaddal szemben, mert ha nem
vagy az, akkor megmagyarázod és megvéded a
viselkedésedet, ami végül azt eredményezi, hogy jelenlegi
tudatszinteden ragadsz.

Háromféleképpen tisztíthatod meg az elmédet a
megszokott, rossz gondolkodástól annak érdekében, hogy
meglásd Istent:
- elfogulatlan megfigyeléssel,
- nemazonosítással, és
- azon állapot feláldozásával, melyet eddig önmagadként definiáltál.

Az elfogulatlan megfigyelés feltárja előtted a te egyéni tudatállapotodat,
és ha nem tetszik a szerep, amit a tudatállapotod
megkíván tőled, ne reagálj rá. Amíg nem éred el azt a
pontot, ahol már nem reagálsz, addig nem elég tiszta a
szíved ahhoz, hogy meglásd Istent. Amikor meglátod,
felismered, mivel olyan leszel, mint Ő.

Mindig az VAGYOK, ahol VAGYOK. Sok ÉN
helyett inkább hozz létre egyetlen ÉN-t. Ez az egy ÉN
kiírt minden másodlagos okot az elmédből, és megtisztítja
attól a hatalomtól, ami eddig szolgaságba döntött téged. A
rajtad kívül álló hatalmakba vetett hit az a fa, amelyet
gyökerestül ki kell irtani az elmédből.

Miután teljesen elmerültél a beteljesülés érzésében, maradj hű
ehhez az érzéshez, mert az előfeltételezésed magába
foglalja a megvalósuláshoz szükséges összes tervet és
energiát. Semmit sem kell tenned külsőleg, mert az
előfeltételezéseddel átrendezted az elmédet; és amit az
elméd megerősít, az a külvilágban megnyilvánul.

A Mennyek Királysága, megannyi tudatállapotával
(nagyszerűekkel és kevésbé kellemesekkel), benned van.
Az az állapot, ami sebez, vagy gyógyít, pusztít, vagy
életet ad, benned van. Ezek mind-mind különböző
lelkiállapotok, melyek készen állnak megtestesíteni
magukat a külvilágodban. Valahányszor belépsz egy
állapotba, nem kell abban maradnod, mert az előző
technikával, az előfeltételezés gyakorlásával bármikor
elhagyhatod.

Olyan könnyű sajnálni magad, és olyan nehéz
elengedni ezt az érzést. De amíg ezt nem teszed meg, nem
léphetsz másik tudatállapotba. Senki más nem
gyomlálhatja ki belőled az önsajnálatot, magadnak kell
megtenned.

Figyeld meg az életre adott válaszreakcióidat, és ne engedd, hogy
bármilyen kellemetlen állapottal azonosulj. Áldozd fel a
sérelmeidet, és szabadulj meg a másodlagos okokba vetett
hittől. Ekkor áldott leszel, mert megtisztul a szíved, és
meglátod Istent.

Ébredj! Tedd próbára magad, és rájössz, hogy a hiba,
amit a másik emberben látsz, valójában benned létezik.
Fordulj befelé önmagadba, és megtalálod Krisztust aki
dicsőséged reménysége.

Szokj rá, hogy megfigyeled az életre adott
válaszreakcióidat. Ruházd fel magad azzal a képességgel,
hogy többé nem reagálsz negatívan. Válj cselekvővé:
ismerd fel a negatív gondolatokat, hajítsd félre őket, és
keress azonnal pozitívakat.

Minden sérelmed, fájdalmad, önsajnálatod és azon
meggyőződésed, hogy mások tehetnek a bánatodról,
egytől egyig olyan jószágok, amiket fel kell áldozni a
tudatosság oltárán. Engedd el az összes negatív érzést, és
válaszd ki azt az állapotot, amelybe be kívánsz lépni,
majd lépj be.

A törvény, amely szegénységet teremt, gazdagságot is
tud teremteni. Hadd mondja a gyenge, „Erős vagyok”,
hadd mondja a szegény, „Gazdag vagyok”, mert csak az
tud megnyilvánulni, amit megerősítesz magadban. Érezd
át a szegénység állapotát, és a szegénység máris
megnyilvánul. Érezd át a biztonság állapotát, mondván,
„Biztonságban vagyok”, és biztonság lesz az eredménye.
Ám ha nem érzed át a vágyott állapotot, sosem
tapasztalod meg az eredményét, hiszen a tudatállapot
megváltozása nélkül sosem fog megvalósulni az a
jelenség, aminek a bekövetkeztéhez tudatváltásra van
szükség.

Ügyelj arra, hogy
mit mondasz magadnak az elmédben, és hagyj fel ezen
ingerek automatikus és öntudatlan befogadásával.

A világ, amit látsz, nem attól függ, ami
benne van, hanem attól az előfeltételezéstől, amit akkor
alkotsz, amikor ránézel a világra. A rád ruházott képesség
nem más, mint a tudatos előfeltételezés hatalma. Ne
temesd el! Alvóként nem vagy tudatában eme tudásnak,
és a napközbeni reakcióid automatikusak, miközben
ellenzel mindent, amit látsz és hallasz. Ébredj fel! Legyél
tudatában, hogy mit teszel és mit mondasz magadnak
fejben. Emelkedj magasabbra tudatosságban a
gondolataid irányításával; tedd azokat pozitívvá,
kedvessé, szeretettel telivé és megnyugtatóvá!